Az Európai Parlament olyan álláspontot fogadott el, amely jóváhagyja az uniós kormányokkal a légi utasok jogairól szóló ideiglenes megállapodást. A megállapodás szabályozza a visszatérítéseket, amikor a jegyet közvetítőn (online ügynökségen, platformon) keresztül foglalják: a közvetítőn keresztüli visszatérítés ingyenessé válik, és meghatározott határidőn belül kell megtörténnie. Ez a szöveg a Parlament végleges álláspontja; a tagállamoknak még hivatalosan jóvá kell hagyniuk, mielőtt törvénnyé válik.
Sok utas közvetítőkön keresztül, nem pedig közvetlenül a légitársaságtól foglalja a jegyét. Lemondás esetén a visszatérítések elakadhatnak vagy díjat számíthatnak fel értük. A szöveg módosítja a légi utasok jogairól szóló meglévő rendeletet annak tisztázása érdekében, hogy ki térít vissza, milyen határidőn belül és milyen költséggel, valamint megerősíti a jogok érvényesítéséért felelős nemzeti szerveket.
Ingyenes visszatérítés a közvetítőn keresztülHa a visszatérítést a közvetítő intézi, az az utas számára ingyenes. A közvetítőnek a foglalás előtt tájékoztatnia kell az utast arról, hogy a légitársaság hajlandó-e rajta keresztül visszatéríteni, és milyen eljárás szerint.
Kétlépcsős visszatérítési határidőkHa a légitársaság a közvetítőn keresztül térít vissza, a pénzt 7 naptári napon belül át kell utalnia a közvetítőnek, majd a közvetítőnek a következő 7 naptári napon belül vissza kell térítenie az utasnak. Ha a légitársaság 14 napon belül nem kap visszaigazolást a közvetítő általi kifizetésről, felveszi a kapcsolatot az utassal, és a szükséges információk kézhezvételét követő 7 napon belül visszatérít.
Kivétel a mikrovállalkozások számáraAz önálló mikrovállalkozásnak minősülő közvetítő dönthet úgy, hogy a közvetítési díjának egy meghatározott összegét nem téríti vissza, feltéve, hogy erről a foglalás kezdetén egyértelműen tájékoztatta az utast.
A légitársaságnak átadott adatokA közvetítőnek meg kell adnia a légitársaság számára az utas elérhetőségeit és a foglalás részleteit. A légitársaság ezeket az adatokat csak a szállítási szerződés teljesítésére, a légi biztonsági és védelmi kötelezettségek betartására, valamint az utasok tájékoztatására használhatja fel.
Szabályozottabb panaszkezelés és jogorvoslatMinden tagállamnak ki kell jelölnie egy, az utasok panaszainak kezelésével foglalkozó szervet. Az utas a légitársaságnál vagy a közvetítőnél tett első panaszt követően ehhez a szervhez fordulhat, legkésőbb az elutasítást követő 3 hónapon belül, vagy ha 2 hónapon belül nem kap választ. A szerv 14 naptári napon belül visszaigazolja a kézhezvételt. A Bizottságnak közös kártérítési és visszatérítési igénylőlapot kell elfogadnia.
A Parlament a szöveget 652 szavazattal, 2 ellenszavazattal és 8 tartózkodás mellett fogadta el.
A közvetítőn keresztül foglaló utasok számára a visszatérítés kiszámíthatóbbá válik: ingyenes, kötelező határidőkkel (7 nap, majd 7 nap), és a légitársaságnak kapcsolatba kell lépnie az utassal, ha a pénz 14 napon belül nem mozdul. Az utasoknak emellett egyértelmű jogorvoslati lehetőségük van egy nemzeti panaszkezelő szervnél, a kérelmük benyújtására vonatkozó pontos határidőkkel. A légitársaságoknak és a közvetítőknek módosítaniuk kell eljárásaikat és információs rendszereiket.
Ha valaki online utazási irodán vagy platformon keresztül foglal járatot, a visszatérítés nem válhat akadályversennyé. Az Európai Parlament jóváhagyott egy ideiglenes megállapodást a tagállamokkal, amely kötelező határidőket ír elő, és ingyenessé teszi a közvetítőn keresztüli visszatérítést. A 652 igen, 2 nem és 8 tartózkodás mellett elfogadott szöveg első olvasatbeli álláspont: a kormányoknak még hivatalosan jóvá kell hagyniuk, mielőtt törvénnyé válik.
A visszaszámlálás akkor indul, amikor az utas a visszatérítést választja. A légitársaságnak hét naptári napja van arra, hogy kifizesse az összeget a közvetítőnek. A közvetítőnek ezután hét naptári napja van arra, hogy visszatérítse az utasnak az összeget, ugyanazzal a fizetési móddal, amelyet a foglaláskor használt. Ha a pénz nem mozdul, a légitársaságnak legkésőbb a tizennégy napos határidő lejártát követő napon kapcsolatba kell lépnie az utassal, majd a szükséges információk kézhezvételét követő hét napon belül vissza kell térítenie az összeget. Az utas számára a visszatérítés kiszámíthatóvá válik: ingyenes, és határidők szabályozzák. A vállalatok számára ez információs rendszereik és eljárásaik kiigazítását jelenti, ami valós költséggel jár, de arányos a bizalom kérdésével.
Az önálló mikrovállalkozásokra vonatkozó kivételt érdemes megemlíteni. Egy mikrovállalkozás dönthet úgy, hogy közvetítési költségeinek egy meghatározott összegét nem téríti vissza, feltéve, hogy erről a foglalás elején egyértelműen, nem félreérthetően és jól láthatóan tájékoztatta az utast. Ez eltérés a közvetítési költségek teljes visszatérítésének elvétől. Adminisztratív teherrel indokolják, de aszimmetriát teremt: az utasnak a kattintás előtt ellenőriznie kell a feltételeket. Egy liberálisabb megközelítés az lett volna, hogy a szereplők maguk határozzák meg díjaikat, de teljes átláthatóságot és tényleges versenyt írjanak elő, ágazati kivétel nélkül.
A szöveg létrehoz egy nemzeti szervet, amely az utasok panaszaiért felel. Az utas ehhez akkor fordulhat, miután először írt a légitársaságnak vagy a közvetítőnek, legkésőbb három hónappal az elutasítást követően, vagy két hónappal a válasz elmaradása után. A szerv 14 naptári napon belül visszaigazolja a kézhezvételt, és ésszerű határidőn belül indokolt választ ad, ha jogosult kötelező erejű döntéseket hozni. A Bizottságnak el kell fogadnia egy közös kártérítési és visszatérítési igénylőlapot, amely minden hivatalos nyelven elérhető. Papíron ez előrelépés az utasok számára. A gyakorlatban minden tagállamnak ki kell jelölnie egy vagy több független szervet, nyomozati és szankcionálási hatáskörrel. Ez új adminisztratív struktúrákat jelent, amelyeket az adófizetők finanszíroznak, magánszereplők felügyeletére.
A nemzeti szervek közötti határon átnyúló együttműködési mechanizmus hasznos, de egy újabb koordinációs réteget ad hozzá. A Bizottság figyelmeztetheti a szerveket gyanús gyakorlatokra, anélkül hogy sértené operatív függetlenségüket. A vállalatok számára ez további információkérelmeket és lehetséges auditokat jelent. A megfelelési költség növekedni fog, különösen a kis közvetítők esetében. Alternatíva lett volna a meglévő hatóságok hatáskörének megerősítése és az eljárások egyszerűsítése, újabb ügyfélszolgálati pontok létrehozása helyett. A szubszidiaritás elve alapján a tagállamokra kellett volna hagyni a jogorvoslatok megszervezését, közös igénylőlap és egységes határidők előírása nélkül.
A visszatérítés ingyenessé és szabályozottá válik, de a megfelelés számlája a vállalatokra, végső soron pedig az utasokra hárul.
Ha valaki online utazási irodán vagy platformon keresztül foglal járatot, a visszatérítés nem válhat akadályversennyé. Az Európai Parlament jóváhagyott egy ideiglenes megállapodást a tagállamokkal, amely kötelező határidőket ír elő, és ingyenessé teszi a közvetítőn keresztüli visszatérítést. A 652 igen, 2 nem és 8 tartózkodás mellett elfogadott szöveg első olvasatbeli álláspont: a kormányoknak még hivatalosan jóvá kell hagyniuk, mielőtt törvénnyé válik.
A visszaszámlálás akkor indul, amikor az utas a visszatérítést választja. A légitársaságnak hét naptári napja van arra, hogy kifizesse az összeget a közvetítőnek. A közvetítőnek ezután hét naptári napja van arra, hogy visszatérítse az utasnak az összeget, ugyanazzal a fizetési móddal, amelyet a foglaláskor használt. Ha a pénz nem mozdul, a légitársaságnak legkésőbb a tizennégy napos határidő lejártát követő napon kapcsolatba kell lépnie az utassal, majd a szükséges információk kézhezvételét követő hét napon belül vissza kell térítenie az összeget. Az utas számára a visszatérítés kiszámíthatóvá válik: ingyenes, és határidők szabályozzák. A vállalatok számára ez információs rendszereik és eljárásaik kiigazítását jelenti, ami valós költséggel jár, de arányos a bizalom kérdésével.
Az önálló mikrovállalkozásokra vonatkozó kivételt érdemes megemlíteni. Egy mikrovállalkozás dönthet úgy, hogy közvetítési költségeinek egy meghatározott összegét nem téríti vissza, feltéve, hogy erről a foglalás elején egyértelműen, nem félreérthetően és jól láthatóan tájékoztatta az utast. Ez eltérés a közvetítési költségek teljes visszatérítésének elvétől. Adminisztratív teherrel indokolják, de aszimmetriát teremt: az utasnak a kattintás előtt ellenőriznie kell a feltételeket. Egy liberálisabb megközelítés az lett volna, hogy a szereplők maguk határozzák meg díjaikat, de teljes átláthatóságot és tényleges versenyt írjanak elő, ágazati kivétel nélkül.
A szöveg létrehoz egy nemzeti szervet, amely az utasok panaszaiért felel. Az utas ehhez akkor fordulhat, miután először írt a légitársaságnak vagy a közvetítőnek, legkésőbb három hónappal az elutasítást követően, vagy két hónappal a válasz elmaradása után. A szerv 14 naptári napon belül visszaigazolja a kézhezvételt, és ésszerű határidőn belül indokolt választ ad, ha jogosult kötelező erejű döntéseket hozni. A Bizottságnak el kell fogadnia egy közös kártérítési és visszatérítési igénylőlapot, amely minden hivatalos nyelven elérhető. Papíron ez előrelépés az utasok számára. A gyakorlatban minden tagállamnak ki kell jelölnie egy vagy több független szervet, nyomozati és szankcionálási hatáskörrel. Ez új adminisztratív struktúrákat jelent, amelyeket az adófizetők finanszíroznak, magánszereplők felügyeletére.
A nemzeti szervek közötti határon átnyúló együttműködési mechanizmus hasznos, de egy újabb koordinációs réteget ad hozzá. A Bizottság figyelmeztetheti a szerveket gyanús gyakorlatokra, anélkül hogy sértené operatív függetlenségüket. A vállalatok számára ez további információkérelmeket és lehetséges auditokat jelent. A megfelelési költség növekedni fog, különösen a kis közvetítők esetében. Alternatíva lett volna a meglévő hatóságok hatáskörének megerősítése és az eljárások egyszerűsítése, újabb ügyfélszolgálati pontok létrehozása helyett. A szubszidiaritás elve alapján a tagállamokra kellett volna hagyni a jogorvoslatok megszervezését, közös igénylőlap és egységes határidők előírása nélkül.
A visszatérítés ingyenessé és szabályozottá válik, de a megfelelés számlája a vállalatokra, végső soron pedig az utasokra hárul.
