Az Európai Parlament elfogadott egy álláspontot, amely módosítja a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló rendeletet. A nagyvállalatoknak 9 hónapon belül (12 helyett) kell értékelniük az ellátási kockázatokat, és intézkedéseket kell hozniuk a sebezhetőségek enyhítésére. Létrejön egy Európai Kritikus Nyersanyag Központ a közös beszerzések és a stratégiai készletek koordinálására.
Az Európai Unió nagymértékben függ az importtól számos kritikus fontosságú nyersanyag esetében, amelyek elengedhetetlenek a zöld és digitális átmenethez. A 2024-es rendelet már célul tűzte ki ezen ellátások biztosítását. A Parlament most megerősíti ezt a keretet a nagyvállalatok kötelezettségeinek kiterjesztésével és egy dedikált struktúra létrehozásával a hiányok jobb előrejelzése érdekében.
Csökkentett kockázatértékelési határidőA stratégiai nyersanyagokat használó nagyvállalatoknak a Bizottság értesítését követő 9 hónapon belül el kell végezniük ellátási láncuk kockázatértékelését, majd legalább háromévente. Korábban a határidő 12 hónap volt.
Pontosított enyhítési intézkedésekJelentős sebezhetőségek esetén a vállalatoknak olyan intézkedéseket kell hozniuk, mint a nyersanyagfelhasználás korlátozása, a hatékonyság javítása, beszállítóik diverzifikálása, másodlagos nyersanyagok használata, helyettesítés vagy készletek képzése, beleértve a közös beszerzéseket is. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal pontosíthatja ezeket az intézkedéseket.
Új Európai Kritikus Nyersanyag KözpontLétrejön egy jogi személyiséggel rendelkező szerv a közös beszerzések koordinálására, stratégiai és vészhelyzeti készletek kezelésére, reziliencia tervek kidolgozására és projektek támogatására. Ez nem egy küszöbértékkel rendelkező szabályozási készlet.
Átláthatóság az állandó mágnesek esetében2027. május 24-től vagy egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követő két évvel (a későbbi időpontot kell figyelembe venni) a 0,2 kg-nál nagyobb állandó mágneseket tartalmazó termékek forgalomba hozóinak közzé kell tenniük az újrahasznosított anyagok (neodímium, diszprózium stb.) százalékos arányát. A Bizottság 2026 decemberéig elfogadja a számítási és ellenőrzési szabályokat.
Egy rendelkezés törléseA 2024-es rendelet 24. cikkének (6) bekezdése törlésre kerül. A felhatalmazáson alapuló hatáskörök frissítésre kerülnek, hogy lefedjék az új enyhítési intézkedéseket, az állandó mágneseket tartalmazó termékek hozzáadását és az újrahasznosított tartalom számítási szabályait, a 2024. június 24-től számított nyolc évre.
A Parlament ezt az álláspontot 470 szavazattal mellette, 83 ellenében és 108 tartózkodás mellett fogadta el.
A polgárok jobb nyomon követhetőséget tapasztalnak majd a mindennapi termékekben (elektromos autók, szélturbinák, elektronika) használt kritikus fontosságú nyersanyagok esetében. Az Európai Központ létrehozása idővel csökkentheti a hiány kockázatát és stabilizálhatja az árakat. A vállalatoknak átláthatóbbnak kell lenniük az anyagok eredetét és az állandó mágnesek újrahasznosított tartalmát illetően, ami elősegíti a körforgásos gazdaságot. Ezt az álláspontot még meg kell tárgyalni a tagállamokkal, mielőtt jogszabály válik belőle.
Az Európai Parlament olyan álláspontot fogadott el, amely módosítja a kritikus nyersanyagokról szóló rendeletet. A nagyvállalatoknak 9 hónapon belül (12 helyett) kell értékelniük az ellátási kockázatokat, és intézkedéseket kell hozniuk a sebezhetőségek enyhítésére. Létrejön egy Európai Kritikus Nyersanyag Központ a közös beszerzések és a stratégiai készletek koordinálására. Az ellátásbiztonság dicséretes célja mögött a bürokrácia és a korlátozások újabb rétege körvonalazódik, anélkül hogy garantálná a költségek kordában tartását.
Az Európai Kritikus Nyersanyag Központ létrehozását az Unió függőségére adott válaszként mutatják be. De egy további szerv, igazgatótanácsával, ügyvezető igazgatójával és munkacsoportjaival, egyetlen uncia lítiumot vagy ritkaföldfémet sem fog termelni. Egy további döntési szintet ad hozzá, működési költségeivel és határidőivel. A közös beszerzések és a stratégiai készletek olyan mechanizmusok, amelyeknek lehet értelme, de gyors végrehajtási képességet és vállalt kockázatvállalást feltételeznek. A javasolt irányítás azonban, ahol az igazgatótanácsban minden tagállamnak egy szavazata van, a Bizottságnak pedig kettő, inkább konszenzusgépezetnek tűnik, mint reagálóképes operátornak.
A vállalatoknak viszont alkalmazkodniuk kell az új kötelezettségekhez. Az ellátási lánc kockázatainak értékelése, amelyet mostantól az értesítést követő kilenc hónapon belül és legalább háromévente írnak elő, bizonyos adminisztratív terhet jelent. A Bizottság magyarázatot kérhet, és a vállalatoknak 60 napon belül válaszolniuk kell. Egy kkv számára ez azt jelenti, hogy ritka erőforrásokat kell mozgósítania jelentések készítésére, ahelyett hogy a kitermelésbe vagy az újrahasznosításba fektetne. A szöveg előírja, hogy a Bizottság iránymutatást nyújtson, de a megfelelés költsége a vállalatoknál marad.
A permanens mágnesek átláthatósága egy másik példa a jó szándékra, amely költségekben csapódik le. 2027-től a forgalomba hozóknak közzé kell tenniük az újrahasznosított anyagok százalékos arányát a 0,2 kg-nál nagyobb mágnesekben. A Bizottság 2026 decemberéig fogadja el a számítási és ellenőrzési szabályokat. Az ipari szereplők számára ez gyakran költséges, finom nyomonkövethetőség bevezetését jelenti, anélkül hogy garantálná, hogy ez valóban ösztönzi az újrahasznosítást. Hatékonyabb megközelítés lett volna hagyni, hogy a magánszereplők nyereséges újrahasznosítási láncokat fejlesszenek ki, egyszerű és stabil szabályozási kerettel támogatva, jelentéstételi kötelezettségek helyett.
A Parlament törölte a 24. cikk (6) bekezdését, amelynek tartalma nincs pontosítva, de új kötelezettségeket és egy új szervet adott hozzá. Ahelyett hogy könnyítené a vállalatokra nehezedő terhet, súlyosbítja azt. A kockázatértékelésnek alávetett termékek listája bővül, és a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal kategóriákat adhat hozzá. Ez a rugalmasság üdvözlendő, de jogbizonytalanságot teremt a vállalatok számára, amelyek nem tudják, milyen termékeket érint majd holnap. A szabályozási stabilitás a hosszú távú befektetés feltétele, különösen a kitermelő és ipari ágazatokban.
A Parlament álláspontjáról még tárgyalni kell a tagállamokkal. Ez egy intervencionista szemléletet tükröz, amelyben az Unió az ellátási láncokat kívánja tervezni, ahelyett hogy felszabadítaná a kezdeményezéseket. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés abból állt volna, hogy a tagállamokra és a vállalatokra bízza a felelősségvállalást, megkönnyíti az európai erőforrások kiaknázását, felgyorsítja az engedélyezési eljárásokat és kereskedelmi megállapodásokat köt. Ehelyett létrehoznak egy Központot, és halmozzák a kötelezettségeket. Az adófizető és a fogyasztó fog fizetni.
Egy újabb Központ nem termel egyetlen uncia lítiumot sem, de a bürokrácia újabb rétegét és költségeket ad hozzá azok számára, akik termelnek.
Az Európai Parlament olyan álláspontot fogadott el, amely módosítja a kritikus nyersanyagokról szóló rendeletet. A nagyvállalatoknak 9 hónapon belül (12 helyett) kell értékelniük az ellátási kockázatokat, és intézkedéseket kell hozniuk a sebezhetőségek enyhítésére. Létrejön egy Európai Kritikus Nyersanyag Központ a közös beszerzések és a stratégiai készletek koordinálására. Az ellátásbiztonság dicséretes célja mögött a bürokrácia és a korlátozások újabb rétege körvonalazódik, anélkül hogy garantálná a költségek kordában tartását.
Az Európai Kritikus Nyersanyag Központ létrehozását az Unió függőségére adott válaszként mutatják be. De egy további szerv, igazgatótanácsával, ügyvezető igazgatójával és munkacsoportjaival, egyetlen uncia lítiumot vagy ritkaföldfémet sem fog termelni. Egy további döntési szintet ad hozzá, működési költségeivel és határidőivel. A közös beszerzések és a stratégiai készletek olyan mechanizmusok, amelyeknek lehet értelme, de gyors végrehajtási képességet és vállalt kockázatvállalást feltételeznek. A javasolt irányítás azonban, ahol az igazgatótanácsban minden tagállamnak egy szavazata van, a Bizottságnak pedig kettő, inkább konszenzusgépezetnek tűnik, mint reagálóképes operátornak.
A vállalatoknak viszont alkalmazkodniuk kell az új kötelezettségekhez. Az ellátási lánc kockázatainak értékelése, amelyet mostantól az értesítést követő kilenc hónapon belül és legalább háromévente írnak elő, bizonyos adminisztratív terhet jelent. A Bizottság magyarázatot kérhet, és a vállalatoknak 60 napon belül válaszolniuk kell. Egy kkv számára ez azt jelenti, hogy ritka erőforrásokat kell mozgósítania jelentések készítésére, ahelyett hogy a kitermelésbe vagy az újrahasznosításba fektetne. A szöveg előírja, hogy a Bizottság iránymutatást nyújtson, de a megfelelés költsége a vállalatoknál marad.
A permanens mágnesek átláthatósága egy másik példa a jó szándékra, amely költségekben csapódik le. 2027-től a forgalomba hozóknak közzé kell tenniük az újrahasznosított anyagok százalékos arányát a 0,2 kg-nál nagyobb mágnesekben. A Bizottság 2026 decemberéig fogadja el a számítási és ellenőrzési szabályokat. Az ipari szereplők számára ez gyakran költséges, finom nyomonkövethetőség bevezetését jelenti, anélkül hogy garantálná, hogy ez valóban ösztönzi az újrahasznosítást. Hatékonyabb megközelítés lett volna hagyni, hogy a magánszereplők nyereséges újrahasznosítási láncokat fejlesszenek ki, egyszerű és stabil szabályozási kerettel támogatva, jelentéstételi kötelezettségek helyett.
A Parlament törölte a 24. cikk (6) bekezdését, amelynek tartalma nincs pontosítva, de új kötelezettségeket és egy új szervet adott hozzá. Ahelyett hogy könnyítené a vállalatokra nehezedő terhet, súlyosbítja azt. A kockázatértékelésnek alávetett termékek listája bővül, és a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal kategóriákat adhat hozzá. Ez a rugalmasság üdvözlendő, de jogbizonytalanságot teremt a vállalatok számára, amelyek nem tudják, milyen termékeket érint majd holnap. A szabályozási stabilitás a hosszú távú befektetés feltétele, különösen a kitermelő és ipari ágazatokban.
A Parlament álláspontjáról még tárgyalni kell a tagállamokkal. Ez egy intervencionista szemléletet tükröz, amelyben az Unió az ellátási láncokat kívánja tervezni, ahelyett hogy felszabadítaná a kezdeményezéseket. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés abból állt volna, hogy a tagállamokra és a vállalatokra bízza a felelősségvállalást, megkönnyíti az európai erőforrások kiaknázását, felgyorsítja az engedélyezési eljárásokat és kereskedelmi megállapodásokat köt. Ehelyett létrehoznak egy Központot, és halmozzák a kötelezettségeket. Az adófizető és a fogyasztó fog fizetni.
Egy újabb Központ nem termel egyetlen uncia lítiumot sem, de a bürokrácia újabb rétegét és költségeket ad hozzá azok számára, akik termelnek.
