A Parlament olyan álláspontot fogadott el, amely fenntartja és átírja az euróövezeti költségvetési felügyeletről szóló két rendeletet, miközben a Bizottság hatályon kívül kívánta helyezni azokat. Az a tagállam, amely nem korrigálja túlzott hiányát, az előző évi GDP-je 0,02 százalékáig terjedő bírságra számíthat, amelyet hat hónaponként kell megfizetnie, amíg nem cselekszik. A nemzeti költségvetési terveket minden évben október 15-e előtt kell benyújtani és nyilvánosságra hozni. A szöveg az uniós kormányokkal tárgyalt végleges álláspont; azoknak még hivatalosan jóvá kell hagyniuk, mielőtt törvényerőre emelkedik.
2024-ben az EU reformálta költségvetési szabályait, hogy egyszerűsítse a felügyeletet és nagyobb teret adjon a nemzeti terveknek. A Bizottság ezután javasolta két, általa feleslegesnek ítélt euróövezeti rendelet hatályon kívül helyezését: a túlzott hiány esetén alkalmazandó szankciókról szólót és a nemzeti költségvetések összehangolásáról szólót. A Parlament más utat választott: megtartja ezt a két rendeletet, de átírja őket, hogy összhangba kerüljenek a 2024-es új szabályokkal. Különösen eltörli a kötelezettségszegés esetén előírt kamatozó betéteket, miközben fenntartja a bírságrendszert azon államok számára, amelyek nem korrigálják túlzott hiányukat.
A GDP 0,02 százalékáig terjedő bírságAmikor a Tanács megállapítja, hogy egy euróövezeti állam nem tett eredményes intézkedést túlzott hiányának korrigálására, a Bizottság 20 napon belül az előző évi GDP legutóbbi becslésének 0,02 százalékáig terjedő bírságot javasol. Ezt a bírságot hat hónaponként kell megfizetni, amíg a Tanács úgy nem ítéli meg, hogy az állam cselekedett.
Tíz napon belül elfogadottnak tekintett határozatA bírság kiszabásáról szóló határozatot a Tanács elfogadottnak tekinti, kivéve, ha a Bizottság ajánlását követő 10 napon belül minősített többséggel elutasítja. Csak az euróövezeti államok szavaznak, és az érintett állam nem vesz részt a szavazásban.
Költségvetési tervek október 15-e előttAz euróövezeti államoknak minden évben legkésőbb október 15-ig be kell nyújtaniuk a Bizottságnak és az Eurocsoportnak a következő évi költségvetési terv tervezetét. Ezt a dokumentumot a benyújtásakor nyilvánosságra kell hozni, és részleteznie kell a nettó kiadások növekedését, a bevételi és kiadási intézkedéseket, a makrogazdasági előrejelzéseket és a funkció szerinti kiadásokat, különösen az oktatás, az egészségügy és a védelem területén.
Hat hónaponként vagy negyedévente benyújtandó jelentésekA túlzott hiány esetén eljárás alatt álló államnak hat hónaponként kell nyomonkövetési jelentéseket benyújtania, majd a Tanács felszólítása után negyedévente, a túlzott hiányt megállapító határozat hatályon kívül helyezéséig.
Alkalmazási jelentés 2030-banA Bizottság legkésőbb 2030. december 31-ig jelentést tesz közzé e szabályok alkalmazásáról, majd ötévente, és azt megküldi a Parlamentnek és a Tanácsnak. A szöveg a Hivatalos Lapban való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
A Parlament a szöveget 450 szavazattal 135 ellenében, 75 tartózkodás mellett fogadta el elektronikus név szerinti szavazáson.
Az euróövezet lakói számára a költségvetési felügyelet szabályai továbbra is érvényben maradnak, de egyszerűsödnek: a kötelezettségszegés esetén előírt kamatozó betétek eltörlésre kerülnek, ugyanakkor a GDP 0,02 százalékáig terjedő bírság sújthatja azt az államot, amely nem korrigálja túlzott hiányát, és ezt hat hónaponként kell megfizetni, amíg nem történik intézkedés. A nemzeti költségvetési tervek átláthatóbbá válnak: azokat a Brüsszelbe való benyújtásukkor, október 15-e előtt közzé kell tenni, és meg kell jelölniük a kiadásokat területenként, például az oktatás, az egészségügy és a védelem területén. A túlzott hiány esetén eljárás alatt álló államoknak gyakrabban kell elszámolniuk, hat hónaponként vagy a felszólítás után negyedévente.
A Bizottság meg akarta szüntetni az euróövezet szankciós rendszerét. A Parlament az ellenkezőjét tette: megtart egy bírságot, amely elérheti az előző évi GDP 0,02 %-át, és amelyet hathavonta kell megfizetni, amíg a vétkes állam nem cselekszik. Az első olvasatban a Tanáccsal együtt jóváhagyott álláspont a fegyelmi mechanizmust hathavi találkozóvá alakítja a számlával.
A szöveg törli az 1173/2011 rendelet III. fejezetét és 5. cikkét, de a 6. cikket a GDP 0,02 %-ában maximált bírsággal helyettesíti. Ez nem megszüntetés, hanem átírás. A Bizottság mindent eltörölni javasolt; a Parlament inkább megtartotta a tétlenség árát. A mechanizmus egyszerű: amikor a Tanács megállapítja, hogy egy euróövezeti állam nem korrigálta túlzott hiányát, a Bizottság húsz napon belül bírságot javasol. A határozatot elfogadottnak kell tekinteni, ha a Tanács tíz napon belül nem utasítja el minősített többséggel. Az érintett állam nem szavaz.
Egy kormány számára az ösztönzés megváltozik: a tétlenségnek mostantól ismétlődő költségvetési költsége van, hathavonta. Az összeg azonban szerény marad. Egy 300 milliárd eurós GDP-vel rendelkező állam esetében a 0,02 % félévente 60 millió eurót, azaz évente 120 millió eurót jelent. Ez kevesebb egy ágazati programnál, de elég ahhoz, hogy megjelenjen egy nemzeti költségvetési vitában. Az igazi eszköz nem itt van: a költségvetési tervek nyilvánosságában és a jelentések ismétlődésében rejlik.
Az elutasítási eljárás a kollektív fegyelemre tett fogadás. A Tanácsban a minősített többség mindig blokkolhat egy bírságot, különösen, ha a vétkes államnak szövetségesei vannak. A szöveg nem szünteti meg ezt a kiskaput, hanem láthatóvá teszi. Azzal, hogy a döntést fordított minősített többségre bízza, a Parlament arra kényszeríti a kormányokat, hogy nyilvánosan vállalják a elnézésüket. Ez előrelépés egy eltemetett mechanizmushoz képest, de még nem automatikus szabály.
A második rendelet, a 473/2013, válik az igazi felügyeleti eszközzé. Minden évben október 15. előtt az euróövezeti államok költségvetési tervjavaslatot küldenek a Bizottságnak és az Eurocsoportnak. A dokumentum a továbbítástól nyilvános. Részleteznie kell a nettó kiadások növekedését, a bevételi és kiadási intézkedéseket, a makrogazdasági előrejelzéseket és a feladatkör szerinti kiadásokat, beleértve az oktatást, az egészségügyet és a védelmet. Egy pénzügyminisztérium számára ez további átláthatósági gyakorlatot, de egyben politikai nyomásgyakorló eszközt is jelent: egy rosszul összeállított terv azonnal európai vita tárgyává válik.
A túlzott hiányról szóló eljárás alatt álló államok hathavonta, majd a felszólítás után negyedévente számolnak be. A Bizottság kiegészítő információkat kérhet. Ez nem szankció, hanem jelentési kötelezettség. A költsége adminisztratív, de valós: a nemzeti közigazgatások csapatokat mozgósítanak e dokumentumok elkészítésére, gyakran a nemzeti költségvetési eljárásokkal párhuzamosan. A Bizottság 2025 februárjában bejelentett egyszerűsítése itt a kötelezettségek összevonását jelenti, nem azok megszüntetését.
A Bizottság ötéves jelentése, amelynek első alkalmazása 2030. december 31-én esedékes, az egyetlen alkalom, amikor a mechanizmust értékelni fogják. Addig az államok egy olyan rendszerrel élnek, amely egy jelképes bírságot és egy kényszerítő nyilvánosságot kombinál. A liberális alternatíva az lett volna, hogy egyszerűen megszüntetik a szankciókat, és a költségvetési tervek közzétételét teszik az egyetlen fegyelmi mechanizmussá, a piacokra és a választókra bízva az ítéletet. A Parlament köztes utat választott: megtartotta az eszközt, de csökkentette a hatókörét.
A GDP 0,02 %-os bírsága nem szankció, hanem előfizetés a tétlenségre.
A Bizottság meg akarta szüntetni az euróövezet szankciós rendszerét. A Parlament az ellenkezőjét tette: megtart egy bírságot, amely elérheti az előző évi GDP 0,02 %-át, és amelyet hathavonta kell megfizetni, amíg a vétkes állam nem cselekszik. Az első olvasatban a Tanáccsal együtt jóváhagyott álláspont a fegyelmi mechanizmust hathavi találkozóvá alakítja a számlával.
A szöveg törli az 1173/2011 rendelet III. fejezetét és 5. cikkét, de a 6. cikket a GDP 0,02 %-ában maximált bírsággal helyettesíti. Ez nem megszüntetés, hanem átírás. A Bizottság mindent eltörölni javasolt; a Parlament inkább megtartotta a tétlenség árát. A mechanizmus egyszerű: amikor a Tanács megállapítja, hogy egy euróövezeti állam nem korrigálta túlzott hiányát, a Bizottság húsz napon belül bírságot javasol. A határozatot elfogadottnak kell tekinteni, ha a Tanács tíz napon belül nem utasítja el minősített többséggel. Az érintett állam nem szavaz.
Egy kormány számára az ösztönzés megváltozik: a tétlenségnek mostantól ismétlődő költségvetési költsége van, hathavonta. Az összeg azonban szerény marad. Egy 300 milliárd eurós GDP-vel rendelkező állam esetében a 0,02 % félévente 60 millió eurót, azaz évente 120 millió eurót jelent. Ez kevesebb egy ágazati programnál, de elég ahhoz, hogy megjelenjen egy nemzeti költségvetési vitában. Az igazi eszköz nem itt van: a költségvetési tervek nyilvánosságában és a jelentések ismétlődésében rejlik.
Az elutasítási eljárás a kollektív fegyelemre tett fogadás. A Tanácsban a minősített többség mindig blokkolhat egy bírságot, különösen, ha a vétkes államnak szövetségesei vannak. A szöveg nem szünteti meg ezt a kiskaput, hanem láthatóvá teszi. Azzal, hogy a döntést fordított minősített többségre bízza, a Parlament arra kényszeríti a kormányokat, hogy nyilvánosan vállalják a elnézésüket. Ez előrelépés egy eltemetett mechanizmushoz képest, de még nem automatikus szabály.
A második rendelet, a 473/2013, válik az igazi felügyeleti eszközzé. Minden évben október 15. előtt az euróövezeti államok költségvetési tervjavaslatot küldenek a Bizottságnak és az Eurocsoportnak. A dokumentum a továbbítástól nyilvános. Részleteznie kell a nettó kiadások növekedését, a bevételi és kiadási intézkedéseket, a makrogazdasági előrejelzéseket és a feladatkör szerinti kiadásokat, beleértve az oktatást, az egészségügyet és a védelmet. Egy pénzügyminisztérium számára ez további átláthatósági gyakorlatot, de egyben politikai nyomásgyakorló eszközt is jelent: egy rosszul összeállított terv azonnal európai vita tárgyává válik.
A túlzott hiányról szóló eljárás alatt álló államok hathavonta, majd a felszólítás után negyedévente számolnak be. A Bizottság kiegészítő információkat kérhet. Ez nem szankció, hanem jelentési kötelezettség. A költsége adminisztratív, de valós: a nemzeti közigazgatások csapatokat mozgósítanak e dokumentumok elkészítésére, gyakran a nemzeti költségvetési eljárásokkal párhuzamosan. A Bizottság 2025 februárjában bejelentett egyszerűsítése itt a kötelezettségek összevonását jelenti, nem azok megszüntetését.
A Bizottság ötéves jelentése, amelynek első alkalmazása 2030. december 31-én esedékes, az egyetlen alkalom, amikor a mechanizmust értékelni fogják. Addig az államok egy olyan rendszerrel élnek, amely egy jelképes bírságot és egy kényszerítő nyilvánosságot kombinál. A liberális alternatíva az lett volna, hogy egyszerűen megszüntetik a szankciókat, és a költségvetési tervek közzétételét teszik az egyetlen fegyelmi mechanizmussá, a piacokra és a választókra bízva az ítéletet. A Parlament köztes utat választott: megtartotta az eszközt, de csökkentette a hatókörét.
A GDP 0,02 %-os bírsága nem szankció, hanem előfizetés a tétlenségre.
