Az Európai Parlament 2026. június 18-án elfogadott egy rendeletet, amely arra kötelezi az autógyártókat, hogy könnyebben javítható, újrafelhasználható és újrahasznosítható járműveket tervezzenek, valamint javítja a hulladékká vált járművek (ELV) kezelését. A szöveg célja a hulladék csökkentése, az EU kritikus nyersanyagoktól való függőségének korlátozása és az európai autóipar versenyképességének támogatása.
Jelenleg az életciklusuk végéhez érő járművek évente több millió tonna hulladékot termelnek. Sok értékes anyagot, például ritka fémeket, nem hasznosítanak újra. Ezzel párhuzamosan az autók mérete és súlya növekszik, ami növeli az erőforrás-felhasználást. Az EU a körforgásos gazdaságra kíván áttérni, ahol a termékeket tartósra és újrahasznosíthatóra tervezik. Ez a rendelet a „Fit for 55” (Felkészülés az 55%-os célra) csomag része, amely 2050-re a klímasemlegességet célozza.
Az elfogadott szöveg körforgásossági követelményeket határoz meg az új járművek tervezésére és az ELV-k kezelésére vonatkozóan. Íme a főbb pontok:
A szöveget első olvasatban 437 igen szavazattal, 112 ellenében és 20 tartózkodás mellett fogadták el. Ez a Parlament álláspontja, amely alapul szolgál az EU Tanácsával (a tagállamokkal) folytatandó tárgyalásokhoz.
Hosszú távon az autók könnyebben és olcsóbban javíthatók lesznek, ami meghosszabbítja élettartamukat és csökkenti a hulladékot. A tulajdonosok könnyebben átalakíttathatják régi, hagyományos hajtású járművüket elektromossá. A használt alkatrészek jobban hozzáférhetők lesznek. Végül, az ELV-k jobb kezelése korlátozza az illegális lerakást és a szennyező járművek harmadik országokba történő illegális kivitelét.
Az Európai Parlament 2026. június 18-án 437 szavazattal 112 ellenében és 20 tartózkodás mellett elfogadta a járművek körforgásos jellegéről szóló rendeletet. A kis sorozatokra és különleges járművekre vonatkozó mentességek mögött a gyártók kiterjesztett termelői felelősségének (EPR) mechanizmusa kötelezi a gyártókat az elhasznált járművek begyűjtésének és kezelésének finanszírozására. E kötelezettség költsége az új autók árában, így végső soron a polgároknál csapódik le.
A kiterjesztett termelői felelősség (EPR) arra kötelezi a gyártókat, hogy finanszírozzák az elhasznált járművek begyűjtését és kezelését. Ez a költség az árakba épülve az új járművek vásárlóit terheli. A gyártók nem tudják ezt a végtelenségig elnyelni: versenyző piacon ez a fogyasztóra hárul.
A pénzügyi hozzájárulások differenciálásának mechanizmusa (21. cikk) az könnyebben újrahasznosítható járművek jutalmazását célozza. Ám ez egy bonyolult bónusz-málusz rendszert hoz létre, amely ellenőrzési bürokráciát igényel. A kis sorozatok és a különleges járművek mentesülnek, ami enyhíti egyes gyártók terheit, de versenytorzulásokat teremt.
A kis sorozatokra, a katonai járművekre, a történelmi járművekre és a lakókocsikra vonatkozó mentességek a józan ész elismerését jelentik: ezeknek a járműveknek sajátos életciklusuk és korlátaik vannak. Hasonlóképpen, a nehéz tehergépjárművekre és az L kategóriára vonatkozó alkalmazás elhalasztása (60 hónap) időt ad a szereplőknek az alkalmazkodásra.
A rendelet azonban előírja a körforgásos digitális útlevelet (13. cikk) az M1 és N1 járművek számára, egy tájékoztató címkét és tervezési követelményeket. Ezek a kötelezettségek fix költségeket jelentenek a gyártóknak, amelyek az árakban csapódnak le. A digitális útlevél különösen a jármű teljes élettartama alatt történő adatgyűjtést és -frissítést igényel, ami adminisztratív terhet ró a gyártókra és az importőrökre.
A Parlament javított az eredeti javaslaton azzal, hogy számos kategóriát kizárt és elhalasztotta az alkalmazást, de nem kérdőjelezte meg az egységes szabályozás elvét. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés a tagállamokra bízta volna saját újrahasznosítási céljaik meghatározását, ipari kapacitásaik és piacaik függvényében. A piaci megközelítés az önkéntes normákat és a termelők egyéni felelősségét részesítette volna előnyben az egységes jogi kötelezettséggel szemben.
Az EPR leplezett adó az új autó vásárlására, amelyet a polgár fizet meg egy olyan ágazat finanszírozásáért, amelyet a piac is meg tudott volna szervezni.
Az Európai Parlament 2026. június 18-án 437 szavazattal 112 ellenében és 20 tartózkodás mellett elfogadta a járművek körforgásos jellegéről szóló rendeletet. A kis sorozatokra és különleges járművekre vonatkozó mentességek mögött a gyártók kiterjesztett termelői felelősségének (EPR) mechanizmusa kötelezi a gyártókat az elhasznált járművek begyűjtésének és kezelésének finanszírozására. E kötelezettség költsége az új autók árában, így végső soron a polgároknál csapódik le.
A kiterjesztett termelői felelősség (EPR) arra kötelezi a gyártókat, hogy finanszírozzák az elhasznált járművek begyűjtését és kezelését. Ez a költség az árakba épülve az új járművek vásárlóit terheli. A gyártók nem tudják ezt a végtelenségig elnyelni: versenyző piacon ez a fogyasztóra hárul.
A pénzügyi hozzájárulások differenciálásának mechanizmusa (21. cikk) az könnyebben újrahasznosítható járművek jutalmazását célozza. Ám ez egy bonyolult bónusz-málusz rendszert hoz létre, amely ellenőrzési bürokráciát igényel. A kis sorozatok és a különleges járművek mentesülnek, ami enyhíti egyes gyártók terheit, de versenytorzulásokat teremt.
A kis sorozatokra, a katonai járművekre, a történelmi járművekre és a lakókocsikra vonatkozó mentességek a józan ész elismerését jelentik: ezeknek a járműveknek sajátos életciklusuk és korlátaik vannak. Hasonlóképpen, a nehéz tehergépjárművekre és az L kategóriára vonatkozó alkalmazás elhalasztása (60 hónap) időt ad a szereplőknek az alkalmazkodásra.
A rendelet azonban előírja a körforgásos digitális útlevelet (13. cikk) az M1 és N1 járművek számára, egy tájékoztató címkét és tervezési követelményeket. Ezek a kötelezettségek fix költségeket jelentenek a gyártóknak, amelyek az árakban csapódnak le. A digitális útlevél különösen a jármű teljes élettartama alatt történő adatgyűjtést és -frissítést igényel, ami adminisztratív terhet ró a gyártókra és az importőrökre.
A Parlament javított az eredeti javaslaton azzal, hogy számos kategóriát kizárt és elhalasztotta az alkalmazást, de nem kérdőjelezte meg az egységes szabályozás elvét. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés a tagállamokra bízta volna saját újrahasznosítási céljaik meghatározását, ipari kapacitásaik és piacaik függvényében. A piaci megközelítés az önkéntes normákat és a termelők egyéni felelősségét részesítette volna előnyben az egységes jogi kötelezettséggel szemben.
Az EPR leplezett adó az új autó vásárlására, amelyet a polgár fizet meg egy olyan ágazat finanszírozásáért, amelyet a piac is meg tudott volna szervezni.
