Az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amely megerősíti a felülvizsgált városi szennyvízkezelési irányelv környezeti célkitűzései iránti támogatását, ugyanakkor ideiglenes felfüggesztést kér a kiterjesztett gyártói felelősségre (EPR) vonatkozó kötelezettségek, a negyedik szintű kezelési kötelezettségek és a kapcsolódó pénzügyi kötelezettségek tekintetében. Ez a felfüggesztés addig tartana, amíg a Bizottság új hatásvizsgálatot nem végez, és annak következtetéseit nem értékeli. A Parlament emellett 2026 júliusának végéig egy közleményt és 2026 végéig egy új hatásvizsgálatot kér. A szöveg nem jogszabály: a Bizottságot cselekvésre szólítja fel.
A felülvizsgált városi szennyvízkezelési irányelv, amely 2025. január 1-je óta van hatályban, negyedik szintű kezelést ír elő a mikroszennyezők, köztük a gyógyszerekből származók eltávolítására, és bevezeti a kiterjesztett gyártói felelősséget (EPR) e kezelés finanszírozására. Aggályok merültek fel e kötelezettségek költségeivel és a gyógyszerek, különösen a generikumok elérhetőségére és árára gyakorolt lehetséges hatásukkal kapcsolatban. A Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben ideiglenes szüneteltetést és új értékeléseket kér, mielőtt e kötelezettségek teljes mértékben alkalmazandóvá válnának.
A kötelezettségek ideiglenes felfüggesztéseA Parlament ideiglenes felfüggesztést (felfüggesztő döntést) kér az EPR-re vonatkozó rendelkezések, a negyedik szintű kezelési kötelezettségek és a kapcsolódó pénzügyi kötelezettségek tekintetében, amíg a Bizottság be nem fejez egy új tanulmányt, és annak következtetéseit nem értékeli.
Új hatásvizsgálat 2026 végéigA Bizottságot felkérik, hogy 2026 végéig készítsen új hatásvizsgálatot, amely feltárja a városi szennyvízben jelen lévő anyagokat, ellenőrzi a negyedik szintű kezelés költségeit, felelősséget állapít meg a szennyező ágazatok számára, és azonosítja a gyógyszerek, különösen a generikumok és a kritikus gyógyszerek elérhetőségére, megfizethetőségére és hozzáférhetőségére gyakorolt hatásokat.
Közlemény 2026 júliusának végéigA Bizottságot felkérik, hogy 2026 júliusának végéig tegyen közzé egy közleményt, amely tájékoztatja a tagállamokat a független tanulmányról és az irányelvben előírt rugalmasságokról annak biztosítása érdekében, hogy a gyógyszerek hozzáférhetők, elérhetők és megfizethetők legyenek.
Védintézkedések jelentős kockázat eseténHa az új hatásvizsgálat jelentős kockázatot mutat a gyógyszerek megfizethetőségére, elérhetőségére és hozzáférhetőségére nézve, a Bizottságnak haladéktalanul védintézkedéseket kell elfogadnia, beleértve az EPR-kötelezettségek ideiglenes felfüggesztését.
A költségeket a szennyezők viseljékA Parlament hangsúlyozza, hogy a fejlett szennyvízkezelés költségeit nem az adófizetőknek vagy a vízfogyasztóknak kell viselniük, hanem azoknak az ágazatoknak kell méltányosan és arányosan viselniük, amelyek hozzájárulnak a vízszennyezéshez.
Az állásfoglalást név szerinti szavazáson 294 igen, 245 nem szavazattal és 28 tartózkodás mellett fogadták el.
A polgárok számára ez az állásfoglalás azt jelenti, hogy a negyedik szintű kezelési és EPR-kötelezettségek ideiglenesen felfüggeszthetők, ami késleltetheti a szennyvíztisztító telepekbe történő beruházásokat, és csökkentheti az érintett ágazatok azonnali költségeit. Másrészt a mikroszennyezőkkel való szennyezés tovább fennmaradhat, ha a felfüggesztést alkalmazzák. A Parlament azt is kéri, hogy a költségek ne az adófizetőket vagy a vízfogyasztókat terheljék, hanem a szennyezőket. A Bizottságnak 2026 végéig új értékeléseket és 2026 júliusának végéig egy közleményt kell benyújtania a helyzet tisztázása érdekében. Ez az állásfoglalás nem jogszabály: a Bizottságot cselekvésre szólítja fel, de magát az irányelvet nem módosítja.
Az Európai Parlament a felülvizsgált városi szennyvízről szóló irányelvben előírt kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) és a negyedleges kezelés kötelezettségeinek ideiglenes felfüggesztését kéri. E szavazás (294 mellette, 245 ellene, 28 tartózkodás) mögött egy egyszerű kérdés áll: kinek kell fizetnie a mikroszennyezők szennyezésmentesítéséért, és milyen áron a gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében?
A Parlament nem tagadja meg az irányelv környezeti célkitűzéseit: újra megerősíti támogatását a mikroszennyezők csökkentése és az egészség védelme iránt. Ugyanakkor megállapítja, hogy a negyedleges kezelés költségei és a terhek szennyező ágazatok közötti felosztása túl bizonytalan ahhoz, hogy késedelem nélkül előírják. A kért felfüggesztés ideiglenes és feltételes: addig tart, amíg egy új hatásvizsgálat el nem készül és a Bizottság azt értékelte. Ez lélegzetvételnyi oxigén a gyógyszeripar és a vízüzemeltetők számára, amelyek elkerülik a vitatott becsléseken alapuló elhamarkodott beruházásokat.
A vállalatok számára a tét konkrét: az EPR arra kötelezné őket, hogy finanszírozzák a gyógyszermaradványok kezelését, a költségeket pedig potenciálisan az árakba építenék be, különösen a generikumok esetében. E kötelezettségek felfüggesztésével a Parlament időt ad a számok ellenőrzésére. De nem szünteti meg a bizonytalanságot: áthelyezi azt egy új tanulmányba, amelynek következtetései ugyanúgy megerősíthetik a kezdeti költségeket. A vállalatoknak tehát előre kell tervezniük, anélkül hogy tudnák, holnap vagy holnapután kell-e fizetniük.
Az igazi probléma máshol van: a Parlament új hatásvizsgálatot kér, de nem kérdőjelezi meg magát az EPR elvét. Kínálhatott volna decentralizáltabb megközelítést, a tagállamokra bízva ipari és egészségügyi valóságukhoz igazodó rendszerek kialakítását, ahelyett hogy egy új központosított jelentésre várnának. A szubszidiaritás gyorsabb és célzottabb megoldásokat tett volna lehetővé.
A Parlament ragaszkodik hozzá: a költségeket nem az adófizetőknek vagy a vízfogyasztóknak kell viselniük, hanem a szennyező ágazatoknak. Ez a szennyező fizet elve, amelyet az EUMSZ 191. cikke rögzít. Az ideiglenes felfüggesztés azonban űrt teremt: ez idő alatt ki finanszírozza a már szükséges negyedleges kezelést? A jelenlegi irányelv előírja, hogy az elsődleges, másodlagos és harmadlagos kezelés költségeit közpénzekből vagy vízdíjakból fedezik. Az új vizsgálatra várva a szennyvíztisztító telepeknek tovább kell működniük, és a mikroszennyezők tovább halmozódnak.
A Parlament azt is kéri, hogy a Bizottság pontosítsa, miként fognak a harmadik országbeli gyártók megfelelni az EPR-kötelezettségeknek, elkerülve a versenytorzulásokat. Ez jogos aggodalom: világos szabályok nélkül az európai vállalatok hátrányba kerülhetnek a kevésbé szigorú követelményeknek kitett külföldi versenytársakkal szemben. A felfüggesztés azonban a végrehajtás késleltetésével e szabályok tisztázását is késlelteti. A tiszta technológiákba beruházó vállalatok bizonytalanságban maradnak.
Végül a Parlament emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a gyógyszerek megfizethetőségére gyakorolt hatást, és 2033 végéig, majd 2040 végéig átfogó értékelést kell készítenie. Ezek a távoli határidők éles ellentétben állnak a jelenlegi helyzet sürgősségével: a gyógyszerhiány már valóság. Egy liberálisabb megközelítés a kötelezettségek egyszerűsítéséből, az átfedések megszüntetéséből és a szereplők innovációs képességébe vetett bizalomból állt volna, nem pedig a tanulmányok és jelentések halmozásából.
Felfüggeszteni a kötelezettségeket jó. Eltörölni vagy egyszerűsíteni még jobb lenne.
Az Európai Parlament a felülvizsgált városi szennyvízről szóló irányelvben előírt kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) és a negyedleges kezelés kötelezettségeinek ideiglenes felfüggesztését kéri. E szavazás (294 mellette, 245 ellene, 28 tartózkodás) mögött egy egyszerű kérdés áll: kinek kell fizetnie a mikroszennyezők szennyezésmentesítéséért, és milyen áron a gyógyszerekhez való hozzáférés tekintetében?
A Parlament nem tagadja meg az irányelv környezeti célkitűzéseit: újra megerősíti támogatását a mikroszennyezők csökkentése és az egészség védelme iránt. Ugyanakkor megállapítja, hogy a negyedleges kezelés költségei és a terhek szennyező ágazatok közötti felosztása túl bizonytalan ahhoz, hogy késedelem nélkül előírják. A kért felfüggesztés ideiglenes és feltételes: addig tart, amíg egy új hatásvizsgálat el nem készül és a Bizottság azt értékelte. Ez lélegzetvételnyi oxigén a gyógyszeripar és a vízüzemeltetők számára, amelyek elkerülik a vitatott becsléseken alapuló elhamarkodott beruházásokat.
A vállalatok számára a tét konkrét: az EPR arra kötelezné őket, hogy finanszírozzák a gyógyszermaradványok kezelését, a költségeket pedig potenciálisan az árakba építenék be, különösen a generikumok esetében. E kötelezettségek felfüggesztésével a Parlament időt ad a számok ellenőrzésére. De nem szünteti meg a bizonytalanságot: áthelyezi azt egy új tanulmányba, amelynek következtetései ugyanúgy megerősíthetik a kezdeti költségeket. A vállalatoknak tehát előre kell tervezniük, anélkül hogy tudnák, holnap vagy holnapután kell-e fizetniük.
Az igazi probléma máshol van: a Parlament új hatásvizsgálatot kér, de nem kérdőjelezi meg magát az EPR elvét. Kínálhatott volna decentralizáltabb megközelítést, a tagállamokra bízva ipari és egészségügyi valóságukhoz igazodó rendszerek kialakítását, ahelyett hogy egy új központosított jelentésre várnának. A szubszidiaritás gyorsabb és célzottabb megoldásokat tett volna lehetővé.
A Parlament ragaszkodik hozzá: a költségeket nem az adófizetőknek vagy a vízfogyasztóknak kell viselniük, hanem a szennyező ágazatoknak. Ez a szennyező fizet elve, amelyet az EUMSZ 191. cikke rögzít. Az ideiglenes felfüggesztés azonban űrt teremt: ez idő alatt ki finanszírozza a már szükséges negyedleges kezelést? A jelenlegi irányelv előírja, hogy az elsődleges, másodlagos és harmadlagos kezelés költségeit közpénzekből vagy vízdíjakból fedezik. Az új vizsgálatra várva a szennyvíztisztító telepeknek tovább kell működniük, és a mikroszennyezők tovább halmozódnak.
A Parlament azt is kéri, hogy a Bizottság pontosítsa, miként fognak a harmadik országbeli gyártók megfelelni az EPR-kötelezettségeknek, elkerülve a versenytorzulásokat. Ez jogos aggodalom: világos szabályok nélkül az európai vállalatok hátrányba kerülhetnek a kevésbé szigorú követelményeknek kitett külföldi versenytársakkal szemben. A felfüggesztés azonban a végrehajtás késleltetésével e szabályok tisztázását is késlelteti. A tiszta technológiákba beruházó vállalatok bizonytalanságban maradnak.
Végül a Parlament emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie a gyógyszerek megfizethetőségére gyakorolt hatást, és 2033 végéig, majd 2040 végéig átfogó értékelést kell készítenie. Ezek a távoli határidők éles ellentétben állnak a jelenlegi helyzet sürgősségével: a gyógyszerhiány már valóság. Egy liberálisabb megközelítés a kötelezettségek egyszerűsítéséből, az átfedések megszüntetéséből és a szereplők innovációs képességébe vetett bizalomból állt volna, nem pedig a tanulmányok és jelentések halmozásából.
Felfüggeszteni a kötelezettségeket jó. Eltörölni vagy egyszerűsíteni még jobb lenne.
