2026. június 16-án az Európai Parlament új jogszabályt fogadott el, amely a gazdálkodók helyzetének megerősítését célozza az élelmiszer-ellátási láncban. A szöveg három meglévő rendeletet módosít a gazdálkodók tárgyalási erejének javítása érdekében, különösen a termelői szervezeteken és szövetkezeteken keresztül, valamint a szerződések átláthatóságának és méltányosságának növelése érdekében.
Az európai gazdálkodók, különösen a kis- és közepes gazdaságok, egyre növekvő piaci instabilitással, szélsőséges időjárási jelenségekkel és jövedelmi nyomással szembesülnek. Az Európai Bizottság 2024-ben javaslatot tett a szabályok felülvizsgálatára, hogy megerősítse helyzetüket az élelmiszerláncban, ahol gyakran gyenge pozícióban vannak a feldolgozókkal és forgalmazókkal szemben.
A Parlament első olvasatban elfogadta álláspontját. A főbb intézkedések a következők:
A szöveget 560 igen szavazattal, 75 ellenszavazattal és 25 tartózkodás mellett fogadták el.
A fogyasztók számára ez a jogszabály fenntarthatóbb és méltányosabb élelmiszerellátást kíván biztosítani, a gazdálkodók jobb jövedelmével. A termékeken feltüntetett „méltányos” vagy „igazságos” jelölések lehetővé teszik a polgárok számára a tájékozott választást. A gazdálkodók számára az új szabályok nagyobb jogbiztonságot és tárgyalási erőt biztosítanak, ami stabilizálhatja jövedelmüket és ösztönözheti a fiatalokat a gazdálkodásba való bekapcsolódásra. A szöveget az EU Tanácsának hivatalosan is jóvá kell hagynia a hatálybalépés előtt.
Az Európai Parlament 2026. június 16-án 560 szavazattal 75 ellenében és 25 tartózkodás mellett elfogadott egy megállapodást, amely kötelezővé teszi az írásos szerződéseket a tej és a legtöbb mezőgazdasági termék esetében. A gazdálkodók helyzetének erősítésének leple alatt elsősorban űrlapokat, záradékokat és a hatóságok között kialkudott mentességeket ad hozzá. A termelőnek fizetett ár viszont nem a szerződés oldalszámától függ.
A módosított rendelet 148. cikke írásos szerződést ír elő a tejtermelők és a feldolgozók, felvásárlók, forgalmazók vagy kiskereskedők között. A hirdetett cél a kereskedelmi kapcsolatok újraegyensúlyozása. De egy kötelező szerződés semmit sem mond az árról. Ha a vevő marad az egyetlen helyi értékesítési csatorna, és a termelők szétszórtak, egy dokumentum aláírása nem változtat az erőviszonyokon: hozzáad egy adminisztratív lépést, gyakran a legkisebb szereplő hátrányára, akinek jogi tanácsadóért kell fizetnie, hogy ellenőrizze azokat a záradékokat, amelyeket nem tud újratárgyalni.
A tagállamok dönthetnek úgy, hogy bizonyos, az árindikátorokra vagy a felülvizsgálatokra vonatkozó záradékok nem kötelezőek. Ez hasznos szelep, de nemzeti szabályok mozaikját hozza létre: egy több országban értékesítő termelőnek minden rendszerhez alkalmazkodnia kell. A bejelentett egyszerűsítés további bonyolultsággá válik azok számára, akik átlépik a határokat.
Az új 88a. cikk fakultatív jelöléseket engedélyez, mint a „tisztességes” vagy „méltányos” és a „rövid ellátási lánc”. Használatuk önkéntes, de a feltételek homályosak: elég, hogy az árat „a részt vevő gazdálkodók tisztességesnek és jövedelmezőnek tekintsék”, és hogy létezzenek kollektív kezdeményezések. Független ellenőrzést nem írnak elő, és a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal egyenértékű jelöléseket adhat hozzá. Az eredmény: önbevalláson alapuló címkék sokasodnak, garancia nélkül a vevő számára. A fogyasztó többet fizet egy ellenőrizhetetlen ígéretért, és azok a gazdálkodók, akik nem engedhetik meg maguknak ezeket a tanúsításokat, hátrányba kerülnek.
A szerződés 101. cikke szerinti mentesség a termelői szervezetek számára fennmarad és kiterjesztésre kerül, az elismerési eljárás alatt is. Ez annak elismerése, hogy a termelők közötti együttműködés kiegyensúlyozhatja a piacot. De továbbra is küszöbök (az uniós tejtermelés 7 százaléka, a nemzeti termelés 36 százaléka) és feltételek szabályozzák. Ezek a küszöbök önkényesek: a meglévő nagy szereplőket védik, és megakadályozzák a hatékony szervezetek növekedését.
A kötelező szerződés nem a gazdálkodó tányérját tölti meg; a hatóságok irattartóit tölti meg.
Az Európai Parlament 2026. június 16-án 560 szavazattal 75 ellenében és 25 tartózkodás mellett elfogadott egy megállapodást, amely kötelezővé teszi az írásos szerződéseket a tej és a legtöbb mezőgazdasági termék esetében. A gazdálkodók helyzetének erősítésének leple alatt elsősorban űrlapokat, záradékokat és a hatóságok között kialkudott mentességeket ad hozzá. A termelőnek fizetett ár viszont nem a szerződés oldalszámától függ.
A módosított rendelet 148. cikke írásos szerződést ír elő a tejtermelők és a feldolgozók, felvásárlók, forgalmazók vagy kiskereskedők között. A hirdetett cél a kereskedelmi kapcsolatok újraegyensúlyozása. De egy kötelező szerződés semmit sem mond az árról. Ha a vevő marad az egyetlen helyi értékesítési csatorna, és a termelők szétszórtak, egy dokumentum aláírása nem változtat az erőviszonyokon: hozzáad egy adminisztratív lépést, gyakran a legkisebb szereplő hátrányára, akinek jogi tanácsadóért kell fizetnie, hogy ellenőrizze azokat a záradékokat, amelyeket nem tud újratárgyalni.
A tagállamok dönthetnek úgy, hogy bizonyos, az árindikátorokra vagy a felülvizsgálatokra vonatkozó záradékok nem kötelezőek. Ez hasznos szelep, de nemzeti szabályok mozaikját hozza létre: egy több országban értékesítő termelőnek minden rendszerhez alkalmazkodnia kell. A bejelentett egyszerűsítés további bonyolultsággá válik azok számára, akik átlépik a határokat.
Az új 88a. cikk fakultatív jelöléseket engedélyez, mint a „tisztességes” vagy „méltányos” és a „rövid ellátási lánc”. Használatuk önkéntes, de a feltételek homályosak: elég, hogy az árat „a részt vevő gazdálkodók tisztességesnek és jövedelmezőnek tekintsék”, és hogy létezzenek kollektív kezdeményezések. Független ellenőrzést nem írnak elő, és a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktussal egyenértékű jelöléseket adhat hozzá. Az eredmény: önbevalláson alapuló címkék sokasodnak, garancia nélkül a vevő számára. A fogyasztó többet fizet egy ellenőrizhetetlen ígéretért, és azok a gazdálkodók, akik nem engedhetik meg maguknak ezeket a tanúsításokat, hátrányba kerülnek.
A szerződés 101. cikke szerinti mentesség a termelői szervezetek számára fennmarad és kiterjesztésre kerül, az elismerési eljárás alatt is. Ez annak elismerése, hogy a termelők közötti együttműködés kiegyensúlyozhatja a piacot. De továbbra is küszöbök (az uniós tejtermelés 7 százaléka, a nemzeti termelés 36 százaléka) és feltételek szabályozzák. Ezek a küszöbök önkényesek: a meglévő nagy szereplőket védik, és megakadályozzák a hatékony szervezetek növekedését.
A kötelező szerződés nem a gazdálkodó tányérját tölti meg; a hatóságok irattartóit tölti meg.
