Az Európai Parlament jóváhagyta az Európai Unió és Norvégia közötti, az utasnyilvántartási adatok (PNR) továbbításáról szóló megállapodás megkötését a terrorista bűncselekmények és a súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és üldözése céljából. A Bizottság javaslatát követte. Ezt a szöveget a Parlament most elfogadta; azt még a tagállamok kormányainak hivatalosan is jóvá kell hagyniuk ahhoz, hogy hatályba léphessen.
Az utasnyilvántartási adatok (PNR) azok az információk, amelyeket a légitársaságok a foglalás során gyűjtenek: név, útvonal, elérhetőségek, fizetési mód, poggyász. Az Európai Unió évek óta használja ezeket az adatokat a terrorizmus és a súlyos bűnözés elleni küzdelemre. A Norvégiával kötött megállapodás lehetővé tette ezen adatok továbbítását az EU és ezen ország között. Az Európai Bizottság tárgyalta ezt a megállapodást, és kérte a Parlament jóváhagyását. A Parlament 2026. április 29-én hozta meg döntését.
A megállapodás jóváhagyásaA Parlament jóváhagyását adja az Európai Unió és Norvégia közötti, az utasnyilvántartási adatok (PNR) továbbításáról szóló megállapodás megkötéséhez a terrorista bűncselekmények és a súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és üldözése céljából.
Az álláspont továbbításaA Parlament elnöke feladata, hogy a Parlament álláspontját továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Norvég Királyság kormányainak és parlamentjeinek.
A tartalom módosítása nélkülA jóváhagyási állásfoglalás nem tartalmazza a megállapodás tartalmának módosítását. A Parlament nem adott hozzá további feltételeket vagy küszöbértékeket a PNR-adatok továbbítási mechanizmusához.
A szavazás elektronikus név szerinti szavazással zajlott: 532 igen, 72 nem és 26 tartózkodás.
A gyakorlatban az Európai Unió és Norvégia közötti járatok foglalási adatait továbbra is továbbíthatják és felhasználhatják a norvég hatóságok a terrorizmus és a súlyos bűnözés elleni küzdelemre. Az érintett utasok számára a folyamataikban nem lesz azonnali változás, de adataik továbbra is ezen továbbítások hatálya alá tartoznak. A megállapodás szabályozza ezeket az adatcseréket, és célja a személyes adatok védelmének biztosítása. A szöveget még a tagállamok kormányainak hivatalos jóváhagyását követően lehet véglegessé tenni.
Az Európai Parlament 2026. április 29-én zöld jelzést adott az EU és Norvégia közötti, az utasnyilvántartási adatok (PNR) átadásáról szóló megállapodásnak. 532 szavazattal 72 ellenében és 26 tartózkodás mellett követte a Bizottságot anélkül, hogy módosította volna a szöveget. Ez bizalmi szavazat egy biztonsági eszköz mellett, de egyben biankó csekk is egy olyan mechanizmusnak, amelyet érdemes figyelemmel kísérni.
A Norvégiával kötött PNR-megállapodás lehetővé teszi a norvég hatóságok számára, hogy hozzáférjenek az Unióba érkező vagy onnan induló járatok foglalási adataihoz. Ezeket az adatokat (név, útvonal, elérhetőségek, fizetési mód, poggyász) a terrorista bűncselekmények és a súlyos bűnözési formák felderítésére és üldözésére használják. A polgárok számára ez azt jelenti, hogy adataikat továbbra is átadják, anélkül hogy ügyintézésükben azonnali változás következne be. A légitársaságok számára ez a meglévő adatátviteli rendszerek fenntartását jelenti.
A Parlament kérhetett volna további garanciákat, felülvizsgálati záradékokat vagy pontos korlátokat a megőrzési időre vonatkozóan. Nem tette. A megállapodás módosítás nélküli jóváhagyásával megbízik a Bizottságban és a Tanácsban, hogy az adatvédelmi garanciák elegendőek. Pedig a személyes adatok minden átadása visszaélés vagy hiba kockázatát hordozza. Egy független ellenőrzési mechanizmus és rendszeres jelentések hasznos védőkorlátok lettek volna. A Parlament az óvatosság helyett az egyszerűséget választotta.
Mindazonáltal a megállapodás az EU és Norvégia közötti, már régóta fennálló biztonsági együttműködés keretébe illeszkedik. Norvégia megbízható partner, a schengeni térség tagja, és a PNR-adatok elismert eszközt jelentenek a terrorizmus elleni küzdelemben. A széles körű szavazás azt mutatja, hogy a politikai csoportok, az EPP-től az S&D-n át a Renew és az ECR csoportig, osztják ezt az elemzést. A 72 ellenszavazat és 26 tartózkodás valószínűleg a Zöldek/EFA és a Baloldal képviselőitől származik, akik fenntartásaikat fejezik ki az adatvédelemmel kapcsolatban. De a többség úgy ítélte meg, hogy a biztonság az első.
A Parlament nem használta ki ezt az eljárást a megállapodás újratárgyalására. Kérhette volna, hogy az átadásokat a valóban gyanús járatokra korlátozzák, vagy hogy Norvégia kötelezze el magát független bírósági felügyelet mellett. Nem tette. Ez érthető: a megállapodást már megtárgyalták, és a biztonság terén sürget az idő. De a Parlament legalább éves jelentést kérhetett volna az adatok felhasználásáról, vagy egy felfüggesztési záradékot jogsértés esetére. Ezek közül semmit sem adtak hozzá.
Egy liberálisabb és felelősségteljesebb megközelítés abból állt volna, hogy a gyűjtést szigorúan a szükséges adatokra korlátozzák, rövid megőrzési időt határozzanak meg, és az ellenőrzést független hatóságra bízzák. Ez csökkentette volna a szabadságokra nehezedő terhet anélkül, hogy gyengítette volna a biztonságot. A Parlament a bizalom útját választotta. Most a tagállamok kormányain a sor, hogy ellenőrizzék, indokolt-e ez a bizalom.
Egy megállapodást érintetlenül jóváhagyni annyit jelent, mint elfogadni, hogy mások döntenek helyettünk a garanciákról.
Az Európai Parlament 2026. április 29-én zöld jelzést adott az EU és Norvégia közötti, az utasnyilvántartási adatok (PNR) átadásáról szóló megállapodásnak. 532 szavazattal 72 ellenében és 26 tartózkodás mellett követte a Bizottságot anélkül, hogy módosította volna a szöveget. Ez bizalmi szavazat egy biztonsági eszköz mellett, de egyben biankó csekk is egy olyan mechanizmusnak, amelyet érdemes figyelemmel kísérni.
A Norvégiával kötött PNR-megállapodás lehetővé teszi a norvég hatóságok számára, hogy hozzáférjenek az Unióba érkező vagy onnan induló járatok foglalási adataihoz. Ezeket az adatokat (név, útvonal, elérhetőségek, fizetési mód, poggyász) a terrorista bűncselekmények és a súlyos bűnözési formák felderítésére és üldözésére használják. A polgárok számára ez azt jelenti, hogy adataikat továbbra is átadják, anélkül hogy ügyintézésükben azonnali változás következne be. A légitársaságok számára ez a meglévő adatátviteli rendszerek fenntartását jelenti.
A Parlament kérhetett volna további garanciákat, felülvizsgálati záradékokat vagy pontos korlátokat a megőrzési időre vonatkozóan. Nem tette. A megállapodás módosítás nélküli jóváhagyásával megbízik a Bizottságban és a Tanácsban, hogy az adatvédelmi garanciák elegendőek. Pedig a személyes adatok minden átadása visszaélés vagy hiba kockázatát hordozza. Egy független ellenőrzési mechanizmus és rendszeres jelentések hasznos védőkorlátok lettek volna. A Parlament az óvatosság helyett az egyszerűséget választotta.
Mindazonáltal a megállapodás az EU és Norvégia közötti, már régóta fennálló biztonsági együttműködés keretébe illeszkedik. Norvégia megbízható partner, a schengeni térség tagja, és a PNR-adatok elismert eszközt jelentenek a terrorizmus elleni küzdelemben. A széles körű szavazás azt mutatja, hogy a politikai csoportok, az EPP-től az S&D-n át a Renew és az ECR csoportig, osztják ezt az elemzést. A 72 ellenszavazat és 26 tartózkodás valószínűleg a Zöldek/EFA és a Baloldal képviselőitől származik, akik fenntartásaikat fejezik ki az adatvédelemmel kapcsolatban. De a többség úgy ítélte meg, hogy a biztonság az első.
A Parlament nem használta ki ezt az eljárást a megállapodás újratárgyalására. Kérhette volna, hogy az átadásokat a valóban gyanús járatokra korlátozzák, vagy hogy Norvégia kötelezze el magát független bírósági felügyelet mellett. Nem tette. Ez érthető: a megállapodást már megtárgyalták, és a biztonság terén sürget az idő. De a Parlament legalább éves jelentést kérhetett volna az adatok felhasználásáról, vagy egy felfüggesztési záradékot jogsértés esetére. Ezek közül semmit sem adtak hozzá.
Egy liberálisabb és felelősségteljesebb megközelítés abból állt volna, hogy a gyűjtést szigorúan a szükséges adatokra korlátozzák, rövid megőrzési időt határozzanak meg, és az ellenőrzést független hatóságra bízzák. Ez csökkentette volna a szabadságokra nehezedő terhet anélkül, hogy gyengítette volna a biztonságot. A Parlament a bizalom útját választotta. Most a tagállamok kormányain a sor, hogy ellenőrizzék, indokolt-e ez a bizalom.
Egy megállapodást érintetlenül jóváhagyni annyit jelent, mint elfogadni, hogy mások döntenek helyettünk a garanciákról.
