Az Európai Parlament jóváhagyott egy felülvizsgált megállapodást, amely új szabályokat határoz meg az Európai Bizottsággal való kapcsolataira. A biztosoknak ezentúl legfeljebb 90 percig kell jelen lenniük a kérdések óráján, amikor a portfólióik érintettek, és a Bizottságnak írásban kell indokolnia minden sürgős vitára vonatkozó kérést. A megállapodást 446 szavazattal, 100 ellenében és 72 tartózkodás mellett fogadták el. Ez az EU kormányaival tárgyalt végleges szöveg; azoknak még hivatalosan jóvá kell hagyniuk, mielőtt alkalmazhatóvá válik.
A Parlament és a Bizottság közötti 2010-es keretmegállapodást régóta nem frissítették. A Parlament 2024-es reformja és eljárási szabályzatának 2024 áprilisi felülvizsgálata után mindkét intézmény szükségesnek tartotta az együttműködési szabályok tisztázását és megerősítését. A Bizottság elnöke útján vállalta, hogy felülvizsgálja ezt a megállapodást az intézményi egyensúly és a Parlament előjogainak jobb tiszteletben tartása érdekében.
Kérdések órája: legfeljebb 90 percA kérdések óráján azoknak a biztosoknak kell jelen lenniük, akiknek a portfóliói megfelelnek a feltett kérdéseknek, legfeljebb 90 percig. Korábban nem volt maximális időtartam vagy a portfóliók megfelelésének kötelezettsége.
A biztosok helyettesítése korlátozottA biztos csak akkor helyettesíthető illetékes magas rangú tisztviselővel a bizottsági üléseken, ha jelenlétét nem kérték kifejezetten. Korábban ez a helyettesítés szélesebb körben lehetséges volt.
Javaslat visszavonása: a biztos jelen vanAmikor a Bizottság egy javaslat visszavonását fontolgatja, az illetékes biztosnak részt kell vennie a bizottsági üléseken annak megvitatásában. Korábban nem létezett ilyen jellegű kötelezettségvállalás.
A sürgősségi intézkedések indokolásaA Bizottságnak haladéktalanul indokolást és teljes körű tájékoztatást kell nyújtania a Szerződés 122. cikke alapján indokolt kivételes és sürgős esetekről, mind a Parlamenthez intézett kérelem benyújtásakor, mind a jogi aktus végrehajtása után. Írásban kell indokolnia minden sürgős vitára vonatkozó kérést is.
Tájékoztatás a programon kívüli kezdeményezésekrőlA Bizottság vállalja, hogy tájékoztatja a Parlamentet azokról a politikai kezdeményezésekről és jogalkotási javaslatokról, amelyek nem szerepelnek a munkaprogramjában, és hogy a biztosok testülete általi elfogadásukat követően azonnal bemutatja a kulcsfontosságú kezdeményezéseket a plenáris ülésen.
A megállapodást 446 szavazattal, 100 ellenében és 72 tartózkodás mellett fogadták el.
Ezek az új szabályok célja, hogy a Bizottság munkája átláthatóbb és elszámoltathatóbb legyen az Európai Parlament választott képviselői előtt. Konkrétan a biztosoknak gyakrabban és közvetlenebbül kell válaszolniuk a képviselők kérdéseire, és a polgárok jobban megismerhetik, milyen kezdeményezéseket készít elő a Bizottság, még azokat is, amelyek nem szerepelnek a hivatalos programjában. A Bizottságnak nyilvánosan meg kell indokolnia azt is, hogy miért hoz sürgősségi intézkedéseket, és miért von vissza bizonyos javaslatokat. A megállapodást még hivatalosan jóvá kell hagyniuk az EU kormányainak, mielőtt hatályba lép.
Az Európai Parlament 2026. március 11-én 446 szavazattal 100 ellenében és 72 tartózkodás mellett jóváhagyta a Bizottsággal kötött felülvizsgált keretmegállapodást. A 90 perces kérdéseken és az írásos indokolásokon túl egy politikai elszámoltathatósági mechanizmus jön létre. Egy intézményközi megállapodás azonban nem csökkenti a közkiadásokat és a szabályozási terhet: a döntések nyomon követhetőségét szervezi meg. Az igazi tét az, hogy ez a nyomon követhetőség súlyt helyez-e a konkrét döntésekre, vagy procedurális rituálé marad.
A felülvizsgált keretmegállapodás átláthatósági kötelezettségeket ír elő: a Bizottság tájékoztatja a Parlamentet azokról a kezdeményezésekről, amelyek nem szerepelnek munkaprogramjában, és a testület általi elfogadásuk után plenáris ülésen mutatja be a kulcsfontosságú kezdeményezéseket. A biztosoknak részt kell venniük a bizottsági üléseken, és magas rangú tisztviselővel való helyettesítésük csak azokra az esetekre korlátozódik, amikor jelenlétüket nem kifejezetten kérték. Ezek a szabályok kiszámíthatóbbá teszik a politikai ellenőrzést, de egyáltalán nem csökkentik a szabályozás mennyiségét vagy a vállalatok megfelelési költségeit. Hozzáadnak egy eljárási réteget: ülések, írásos indokolások, plenáris tájékoztatás. A haszon demokratikus; a költség adminisztratív.
A hatásvizsgálatok kérdése árulkodó. A Parlament sajnálja, hogy a Bizottság nem jelzi, hogy az új jogalkotási kezdeményezéseket hatásvizsgálat kíséri-e, és nem indokolja annak hiányát. A megállapodás azonban nem teremt kötelező erejű kötelezettséget: a Bizottság egy vállalására hivatkozik. Márpedig a Bizottság felelősségi körében készült hatásvizsgálat, még átlátható eljárás mellett is, belső eszköz marad. A vállalatok számára nem az a fontos, hogy létezik a vizsgálat, hanem hogy arányosságot és az intézkedés szükségességét állapítja-e meg. Kényszer hiányában a kockázat az, hogy a vizsgálat utólagos igazolássá válik.
A 122. cikk, amely lehetővé teszi a Tanács számára, hogy a Bizottság javaslatára rendkívüli intézkedéseket fogadjon el, ugyanezt az eltolódást szemlélteti. A Bizottságnak haladéktalanul indokolást és teljes körű tájékoztatást kell nyújtania, a végrehajtás előtt és után. Ez előrelépés az átláthatóság terén, de nem korlátozza e cikk alkalmazását a rendes jogalkotási eljárás megkerülésére. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés abból állt volna, hogy szigorúan keretbe foglalják a 122. cikk alkalmazásának feltételeit, például valódi sürgősség bizonyítását és hatályvesztési záradékot írva elő. Itt az indokolást szervezik meg, nem a korlátozást.
A Parlament 225. cikk szerinti kezdeményezési jogának megerősítését, beleértve a meglévő jogszabályok módosítására vagy hatályon kívül helyezésére irányuló javaslattételt is, előrelépésként mutatják be. Ez valóban lehetővé teheti elavult szabályok hatályon kívül helyezésének kérését. A mechanizmus azonban a Bizottság kezében marad, amely eldönti, hogy folytatja-e vagy sem. A javított nyomon követés nem változtat az erőviszonyokon: a Bizottság megtartja a jogalkotási kezdeményezés monopóliumát. A vállalkozók számára a bizonytalanság költsége megmarad: egy hatályon kívül helyezési javaslat évekig is eltarthat, a vállalatok pedig továbbra is alkalmazzák azokat a szabályokat, amelyek eltörlését kérik.
A megállapodás azt is előírja, hogy a Bizottság írásban indokolja minden sürgős vitára irányuló kérelmét. Ez jó dolog: a sürgősséget gyakran a vita megkerülésére használják. De itt is igaz, hogy az indokolás nem garantálja, hogy a Parlamentnek elegendő ideje lesz a szöveg vizsgálatára. Egy liberális megközelítés abból állt volna, hogy a sürgős eljárásokat szigorúan meghatározott esetekre korlátozzák, és minimális vizsgálati határidőt garantáljanak. A szöveg megelégszik az indokolás előírásával, anélkül hogy keretbe foglalná a gyakorlatot.
Az átláthatóságot megszervező megállapodás nem helyettesíti a szabályozási teher csökkentését.
Az Európai Parlament 2026. március 11-én 446 szavazattal 100 ellenében és 72 tartózkodás mellett jóváhagyta a Bizottsággal kötött felülvizsgált keretmegállapodást. A 90 perces kérdéseken és az írásos indokolásokon túl egy politikai elszámoltathatósági mechanizmus jön létre. Egy intézményközi megállapodás azonban nem csökkenti a közkiadásokat és a szabályozási terhet: a döntések nyomon követhetőségét szervezi meg. Az igazi tét az, hogy ez a nyomon követhetőség súlyt helyez-e a konkrét döntésekre, vagy procedurális rituálé marad.
A felülvizsgált keretmegállapodás átláthatósági kötelezettségeket ír elő: a Bizottság tájékoztatja a Parlamentet azokról a kezdeményezésekről, amelyek nem szerepelnek munkaprogramjában, és a testület általi elfogadásuk után plenáris ülésen mutatja be a kulcsfontosságú kezdeményezéseket. A biztosoknak részt kell venniük a bizottsági üléseken, és magas rangú tisztviselővel való helyettesítésük csak azokra az esetekre korlátozódik, amikor jelenlétüket nem kifejezetten kérték. Ezek a szabályok kiszámíthatóbbá teszik a politikai ellenőrzést, de egyáltalán nem csökkentik a szabályozás mennyiségét vagy a vállalatok megfelelési költségeit. Hozzáadnak egy eljárási réteget: ülések, írásos indokolások, plenáris tájékoztatás. A haszon demokratikus; a költség adminisztratív.
A hatásvizsgálatok kérdése árulkodó. A Parlament sajnálja, hogy a Bizottság nem jelzi, hogy az új jogalkotási kezdeményezéseket hatásvizsgálat kíséri-e, és nem indokolja annak hiányát. A megállapodás azonban nem teremt kötelező erejű kötelezettséget: a Bizottság egy vállalására hivatkozik. Márpedig a Bizottság felelősségi körében készült hatásvizsgálat, még átlátható eljárás mellett is, belső eszköz marad. A vállalatok számára nem az a fontos, hogy létezik a vizsgálat, hanem hogy arányosságot és az intézkedés szükségességét állapítja-e meg. Kényszer hiányában a kockázat az, hogy a vizsgálat utólagos igazolássá válik.
A 122. cikk, amely lehetővé teszi a Tanács számára, hogy a Bizottság javaslatára rendkívüli intézkedéseket fogadjon el, ugyanezt az eltolódást szemlélteti. A Bizottságnak haladéktalanul indokolást és teljes körű tájékoztatást kell nyújtania, a végrehajtás előtt és után. Ez előrelépés az átláthatóság terén, de nem korlátozza e cikk alkalmazását a rendes jogalkotási eljárás megkerülésére. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés abból állt volna, hogy szigorúan keretbe foglalják a 122. cikk alkalmazásának feltételeit, például valódi sürgősség bizonyítását és hatályvesztési záradékot írva elő. Itt az indokolást szervezik meg, nem a korlátozást.
A Parlament 225. cikk szerinti kezdeményezési jogának megerősítését, beleértve a meglévő jogszabályok módosítására vagy hatályon kívül helyezésére irányuló javaslattételt is, előrelépésként mutatják be. Ez valóban lehetővé teheti elavult szabályok hatályon kívül helyezésének kérését. A mechanizmus azonban a Bizottság kezében marad, amely eldönti, hogy folytatja-e vagy sem. A javított nyomon követés nem változtat az erőviszonyokon: a Bizottság megtartja a jogalkotási kezdeményezés monopóliumát. A vállalkozók számára a bizonytalanság költsége megmarad: egy hatályon kívül helyezési javaslat évekig is eltarthat, a vállalatok pedig továbbra is alkalmazzák azokat a szabályokat, amelyek eltörlését kérik.
A megállapodás azt is előírja, hogy a Bizottság írásban indokolja minden sürgős vitára irányuló kérelmét. Ez jó dolog: a sürgősséget gyakran a vita megkerülésére használják. De itt is igaz, hogy az indokolás nem garantálja, hogy a Parlamentnek elegendő ideje lesz a szöveg vizsgálatára. Egy liberális megközelítés abból állt volna, hogy a sürgős eljárásokat szigorúan meghatározott esetekre korlátozzák, és minimális vizsgálati határidőt garantáljanak. A szöveg megelégszik az indokolás előírásával, anélkül hogy keretbe foglalná a gyakorlatot.
Az átláthatóságot megszervező megállapodás nem helyettesíti a szabályozási teher csökkentését.
