Az Európai Parlament elfogadta a bankunióról szóló 2025. évi éves jelentését. Felszólít a bankunió gyors befejezésére, különösen az európai betétbiztosítási rendszer (EDIS) harmadik pillérként való további munkálatainak folytatásával, valamint a piaci integráció elmélyítésére. A szöveg jobb védelmet kér a fő lakóhelyek számára és a kriptoeszközök szigorúbb ellenőrzését.
A bankunió két meglévő pilléren nyugszik: a bankok egységes felügyeletén és a csőd esetén alkalmazandó egységes szanáláson. Egy harmadik pillért, az európai betétbiztosítási rendszert (EDIS) 2015 óta javasolják, de soha nem fogadták el. A Parlament régóta szorgalmazza annak bevezetését, hogy a betéteket az Unió egész területén egyenlő módon védjék, és csökkentsék a bankok és az államok közötti kapcsolatot. Ez az éves jelentés alkalmat ad a Parlamentnek arra, hogy megerősítse prioritásait és kéréseit intézze a Bizottsághoz, a Tanácshoz és a felügyeleti hatóságokhoz.
A bankunió gyors befejezéseA Parlament kéri, hogy a bankuniót gyorsan fejezzék be, különösen az európai betétbiztosítási rendszer (EDIS) harmadik pillérként való további munkálatainak folytatásával, valamint a piaci integráció elmélyítését és a tőke és likviditás bankcsoportokon belüli áramlásának megkönnyítését célzó intézkedések elfogadásával.
A fő lakóhelyek védelmeMegfelelő védelmet követel a fő lakóhelyek számára, különösen a kiszolgáltatott háztartások esetében, figyelembe véve a lakás méretét és azt, hogy a hitelfelvevő már jelentős részét visszafizette az eredeti hitelének (például 50 százalékát).
A kriptoeszközök felügyeleteA Parlament kéri a Bizottságot, az Európai Bankhatóságot és a nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák a kriptoeszközök piacairól szóló rendelet (MiCA) szigorú, következetes és tisztességes végrehajtását és alkalmazását a fogyasztók védelme és a pénzügyi bűnözés elleni küzdelem érdekében.
A bankszanálás megerősítéseEmlékeztet arra, hogy bankcsőd esetén a részvényeseknek, a hitelezőknek vagy az ágazat által finanszírozott mechanizmusoknak kell viselniük a veszteségeket elsőként, a közpénzeket csak végső esetben lehet felhasználni. Hangsúlyozza a megfelelő minimális szavatolótőke- és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek követelményének (MREL) szükségességét a szanálási keret hitelességének biztosítása érdekében.
Az ESM-szerződés ratifikálásaA Parlament ismételten felszólít az Európai Stabilitási Mechanizmusról (ESM) szóló szerződést módosító megállapodás teljes és maradéktalan ratifikálására, hogy megerősítsék az euróövezet hitelességét, szanálhatóságát és ellenálló képességét.
A jelentést 376 szavazattal, 187 ellenében és 17 tartózkodás mellett fogadták el elektronikus név szerinti szavazáson.
Ez a jelentés nem jogszabály: a Parlament politikai álláspontját fejezi ki, és a Bizottsághoz, a Tanácshoz és a felügyeleti hatóságokhoz szól. Konkrétan a kiszolgáltatott hitelfelvevők, különösen a jelzáloghitelek jobb védelmét szorgalmazza, valamint a kriptoeszközök szigorúbb szabályozását a fogyasztók védelme érdekében. Azt is kéri, hogy a bankcsődöket ne közpénzből finanszírozzák, hanem elsősorban a részvényesek és a pénzügyi ágazat viseljék azokat. Ezeket a kéréseket a Bizottságnak vagy a tagállamoknak át kell venniük ahhoz, hogy kötelező erejű szabályokká váljanak.
Az Európai Parlament 376 szavazattal 187 ellenében és 17 tartózkodás mellett elfogadta a bankunióról szóló 2025. évi éves jelentését. Sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot a bankunió befejezésére, különösen az európai betétbiztosítási rendszer (SEAD) létrehozásával, amely a 2015 óta hiányzó harmadik pillér. De e teljességigény mögött a szöveg hallgat arról, milyen költséget jelent ez a mechanizmus a bankok és a betétesek számára, és milyen akadályok fojtják a szektor versenyképességét.
A Parlament SEAD-ot követel, hogy az Unió egészében egyformán védje a betéteket, és csökkentse a bankok és az államok közötti kapcsolatot. A cél dicséretes: ma egy német és egy olasz betétes nincs egyformán védve, és egy nemzeti bankcsőd még mindig fertőzheti az államadósságot. De a szöveg semmit sem mond a költségről. Egy közös betétbiztosítási alapot a bankoknak kell feltölteniük, és ez a költség a ügyfelekre hárul. Piaci mechanizmus nélkül, amely a kockázatot árazná, olyan kockázatközösség jön létre, amelyben a legbiztonságosabb bankok fizetnek a legkockázatosabbakért. A Parlament kockázati profil alapú hozzájárulásokat említ, de nem pontosítja, hogyan akadályozható meg, hogy a legtörékenyebb bankokat a legerősebbek támogassák. A szubszidiaritás és az egyéni felelősség elvén alapuló megközelítés először független hatásvizsgálatot és a nemzeti rendszerek közötti átutalások egyértelmű felső határát követelte volna meg.
A Parlament megfelelő védelmet kér az elsődleges lakóhelyek számára, figyelembe véve az alapterületet és az eredeti hitel legalább 50 százalékának visszafizetését. Elvileg a kiszolgáltatott háztartások védelme jogos. De a megfogalmazás homályos: ki határozza meg az alapterületet? Hogyan ellenőrzik a visszafizetést? A bankoknak költséges ellenőrzéseket kell bevezetniük, és ez a költség minden hitelfelvevőre hárul, azokra is, akik nem kiszolgáltatottak. Egy liberális alternatíva az lett volna, hogy a tagállamok saját ingatlanpiacukhoz igazodva határozzák meg védelmi szabályaikat, ahelyett hogy egységes európai keretet írnának elő, amely figyelmen kívül hagyja a nemzeti különbségeket.
A Parlament a MiCA szigorú alkalmazását és a nem banki közvetítők európai felügyeletét sürgeti. A logika helyes: a FTX összeomlása után világos játékszabályokra van szükség. De vigyázni kell, nehogy a felügyelet megelőző bürokráciává váljon. A bankok egyre inkább ki vannak téve a nem banki alapoknak, és egy rendszerszintű stresszteszt hasznos. Azonban az NBFI-k új európai felügyeleti rétegének létrehozása költségeket és késedelmeket okozhat az innovatív szereplőknek, miközben az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok gyorsabban halad. A Parlamentnek a meglévő szabályok egyszerűsítését kellett volna követelnie, mielőtt újakat ad hozzá.
Egy ár nélküli SEAD olyan ígéret, amelyet a bankok fizetnek meg, és a betétesek finanszíroznak.
Az Európai Parlament 376 szavazattal 187 ellenében és 17 tartózkodás mellett elfogadta a bankunióról szóló 2025. évi éves jelentését. Sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot a bankunió befejezésére, különösen az európai betétbiztosítási rendszer (SEAD) létrehozásával, amely a 2015 óta hiányzó harmadik pillér. De e teljességigény mögött a szöveg hallgat arról, milyen költséget jelent ez a mechanizmus a bankok és a betétesek számára, és milyen akadályok fojtják a szektor versenyképességét.
A Parlament SEAD-ot követel, hogy az Unió egészében egyformán védje a betéteket, és csökkentse a bankok és az államok közötti kapcsolatot. A cél dicséretes: ma egy német és egy olasz betétes nincs egyformán védve, és egy nemzeti bankcsőd még mindig fertőzheti az államadósságot. De a szöveg semmit sem mond a költségről. Egy közös betétbiztosítási alapot a bankoknak kell feltölteniük, és ez a költség a ügyfelekre hárul. Piaci mechanizmus nélkül, amely a kockázatot árazná, olyan kockázatközösség jön létre, amelyben a legbiztonságosabb bankok fizetnek a legkockázatosabbakért. A Parlament kockázati profil alapú hozzájárulásokat említ, de nem pontosítja, hogyan akadályozható meg, hogy a legtörékenyebb bankokat a legerősebbek támogassák. A szubszidiaritás és az egyéni felelősség elvén alapuló megközelítés először független hatásvizsgálatot és a nemzeti rendszerek közötti átutalások egyértelmű felső határát követelte volna meg.
A Parlament megfelelő védelmet kér az elsődleges lakóhelyek számára, figyelembe véve az alapterületet és az eredeti hitel legalább 50 százalékának visszafizetését. Elvileg a kiszolgáltatott háztartások védelme jogos. De a megfogalmazás homályos: ki határozza meg az alapterületet? Hogyan ellenőrzik a visszafizetést? A bankoknak költséges ellenőrzéseket kell bevezetniük, és ez a költség minden hitelfelvevőre hárul, azokra is, akik nem kiszolgáltatottak. Egy liberális alternatíva az lett volna, hogy a tagállamok saját ingatlanpiacukhoz igazodva határozzák meg védelmi szabályaikat, ahelyett hogy egységes európai keretet írnának elő, amely figyelmen kívül hagyja a nemzeti különbségeket.
A Parlament a MiCA szigorú alkalmazását és a nem banki közvetítők európai felügyeletét sürgeti. A logika helyes: a FTX összeomlása után világos játékszabályokra van szükség. De vigyázni kell, nehogy a felügyelet megelőző bürokráciává váljon. A bankok egyre inkább ki vannak téve a nem banki alapoknak, és egy rendszerszintű stresszteszt hasznos. Azonban az NBFI-k új európai felügyeleti rétegének létrehozása költségeket és késedelmeket okozhat az innovatív szereplőknek, miközben az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok gyorsabban halad. A Parlamentnek a meglévő szabályok egyszerűsítését kellett volna követelnie, mielőtt újakat ad hozzá.
Egy ár nélküli SEAD olyan ígéret, amelyet a bankok fizetnek meg, és a betétesek finanszíroznak.
