Az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban védjék az alapvető jogokat az Unióban. Többek között követeli a Magyarország elleni megerősített eljárás megindítását, az uniós források jogállamisághoz kötését szolgáló mechanizmus rendszeres alkalmazását és egy európai szegénységellenes stratégiát. Ez a szöveg politikai álláspont: nem hoz létre új jogi kötelezettségeket.
Az Európai Parlament minden évben megvizsgálja az alapvető jogok helyzetét az Unióban, és állásfoglalást fogad el, amely felsorolja megállapításait és kéréseit. Az elfogadott szöveg kiterjed a jogállamiságra, a médiaszabadságra, a korrupció elleni küzdelemre, a szociális jogokra és a szegénységre. Az Alapjogi Ügynökség és a Bizottság jelentésein alapul.
Megerősített eljárás Magyarország ellenA Parlament arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsák meg az EUMSZ 7. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást Magyarország ellen, amely ellen már 2018 óta folyik eljárás. Azt is kéri a Tanácstól, hogy fogadjon el országspecifikus ajánlásokat világos határidőkkel és mérhető kritériumokkal.
Az uniós források jogállamisághoz kötéseA Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen és szigorúan alkalmazza azt a rendeletet, amely lehetővé teszi az uniós források felfüggesztését a jogállamiság megsértése esetén, hogy az Unió pénze ne finanszírozza az Unió értékeinek megsértését.
Szegénység elleni stratégia 2035-reA Parlament arra kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai szegénységellenes stratégiát a szegénység 2035-ig történő felszámolása érdekében, mérhető közbenső célokkal, és hozzon létre uniós szegénységi munkacsoportot.
Újságírók és média védelmeA Parlament követeli az európai médiaszabadságról szóló rendelet teljes végrehajtását és a zaklató perek elleni irányelv gyors átültetését. Felszólít a száműzetésben élő újságírók védelmére, különösen az Interpol vörös értesítéseinek visszaélésszerű használata ellen.
Korrupció elleni küzdelemA Parlament arra kéri a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák be a GRECO ajánlásait, és működjenek együtt az Európai Ügyészséggel. Felszólít a korrupcióellenes irányelv gyors és ambiciózus alkalmazására és a bejelentők védelmére.
A Parlament név szerinti elektronikus szavazáson 328 igen, 199 nem szavazattal és 98 tartózkodás mellett fogadta el az állásfoglalást.
Ez az állásfoglalás nem változtatja meg közvetlenül az Ön jogait: az Európai Parlament politikai álláspontját fejezi ki, és arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy cselekedjenek. A gyakorlatban amellett érvel, hogy súlyos jogállamisági jogsértések esetén szüntessék meg az uniós forrásokat, javítsák az újságírók védelmét, és dolgozzanak ki stratégiát a szegénység 2035-ig történő felszámolására. Ezek a kérések nem bírnak törvényi erővel mindaddig, amíg a Bizottság nem javasol kötelező erejű szövegeket, és a tagállamok nem fogadják el azokat.
328 szavazattal 199 ellenében és 98 tartózkodás mellett az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben kéri a 7. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását Magyarország ellen, az uniós forrásokat a jogállamisághoz kötő rendelet rendszeres alkalmazását, valamint egy 2035-ig szóló szegénységellenes stratégia elindítását. Ennek a szövegnek semmilyen kötelező ereje nincs: politikai többséget fejez ki, a polgárok egyetlen jogát sem változtatja meg.
Az Európai Parlament 2024-ben és 2025-ben állásfoglalást fogadott el az alapvető jogokról. Ebben kéri a Bizottságot, hogy minden jogalkotási javaslat előtt végezzen rendszeres alapjogi hatásvizsgálatot, erősítse meg az Alapjogi Chartáról szóló éves jelentéseit, és indítson kötelezettségszegési eljárásokat. Felszólítja továbbá a Tanácsot, hogy fogadjon el országspecifikus ajánlásokat határidőkkel és mérhető kritériumokkal. Mindez semmilyen jogi kötelezettséget nem teremt: a Bizottság szabadon eldöntheti, követi-e vagy sem, a tagállamok pedig nincsenek kötve.
A jogállamisági feltételrendszer mechanizmusa megér egy pillanatot. Ez a rendelet lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy felfüggessze az uniós források kifizetését, amikor megállapítja, hogy a jogállamiság megsértése érinti a hatékony pénzgazdálkodást. A Parlament azt akarja, hogy a Bizottság ezt „rendszeresen és szigorúan” alkalmazza. De a döntés a Bizottságé, nem a Parlamenté. És a Bizottság már bizonyította, hogy inkább helyreállítási tervekről tárgyal, mintsem elvágja a forrásokat. Az állásfoglalás ezen az erőviszonyon nem változtat.
A Magyarország elleni 7. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására való felszólítás erős politikai jelzés. Az eljárás 2018 óta létezik, de a Tanácsban blokkolva van, ahol több kormány nem hajlandó továbbmenni. A Parlament állásfoglalása nem oldja fel ezt a zárat. Arra szolgál, hogy dokumentálja az álláspontokat és hasson a közvéleményre, nem pedig jogi hatások kiváltására.
A Parlament európai szegénységellenes stratégiát kér, amelynek célja a szegénység felszámolása 2035-ig, köztes célokkal és egy uniós munkacsoporttal. A szándék nagyvonalú, de a módszer kérdéseket vet fel. A szegénységet nem lehet rendeletben elrendelni; az a növekedéstől, a foglalkoztatástól, a lakhatási költségektől és a szociális transzferek hatékonyságától függ, amely területeken a tagállamok rendelkeznek a lényeges hatáskörökkel. Egy munkacsoport és európai célok létrehozása kockázata, hogy több koordinációt ad hozzá anélkül, hogy kezelné az okokat: a munkát terhelő túlzott adókat, az építkezést drágító szabályozást, a merev munkaerőpiacot.
A szöveg azt is kéri, hogy a lakhatást ne kezeljék tovább áruként. De a lakhatás ott ritka jószág, ahol az építkezést a várostervezési szabályok és az adminisztratív költségek akadályozzák. A valódi liberális válasz az lenne, hogy felszabadítsák a földterületet és csökkentsék az építkezés akadályait, nem pedig a források és stratégiák szaporítása. A Parlament az első lehetőséget részesíti előnyben: külön alapot kér a megfizethető lakhatásra. Ez egy újabb közkiadási réteget ad hozzá anélkül, hogy garantálná, hogy a kínálat követni fogja.
Egy állásfoglalás csak azokat kötelezi, akik megszavazták; sem a szerződéseket, sem a polgárok életét nem változtatja meg.
328 szavazattal 199 ellenében és 98 tartózkodás mellett az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben kéri a 7. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítását Magyarország ellen, az uniós forrásokat a jogállamisághoz kötő rendelet rendszeres alkalmazását, valamint egy 2035-ig szóló szegénységellenes stratégia elindítását. Ennek a szövegnek semmilyen kötelező ereje nincs: politikai többséget fejez ki, a polgárok egyetlen jogát sem változtatja meg.
Az Európai Parlament 2024-ben és 2025-ben állásfoglalást fogadott el az alapvető jogokról. Ebben kéri a Bizottságot, hogy minden jogalkotási javaslat előtt végezzen rendszeres alapjogi hatásvizsgálatot, erősítse meg az Alapjogi Chartáról szóló éves jelentéseit, és indítson kötelezettségszegési eljárásokat. Felszólítja továbbá a Tanácsot, hogy fogadjon el országspecifikus ajánlásokat határidőkkel és mérhető kritériumokkal. Mindez semmilyen jogi kötelezettséget nem teremt: a Bizottság szabadon eldöntheti, követi-e vagy sem, a tagállamok pedig nincsenek kötve.
A jogállamisági feltételrendszer mechanizmusa megér egy pillanatot. Ez a rendelet lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy felfüggessze az uniós források kifizetését, amikor megállapítja, hogy a jogállamiság megsértése érinti a hatékony pénzgazdálkodást. A Parlament azt akarja, hogy a Bizottság ezt „rendszeresen és szigorúan” alkalmazza. De a döntés a Bizottságé, nem a Parlamenté. És a Bizottság már bizonyította, hogy inkább helyreállítási tervekről tárgyal, mintsem elvágja a forrásokat. Az állásfoglalás ezen az erőviszonyon nem változtat.
A Magyarország elleni 7. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására való felszólítás erős politikai jelzés. Az eljárás 2018 óta létezik, de a Tanácsban blokkolva van, ahol több kormány nem hajlandó továbbmenni. A Parlament állásfoglalása nem oldja fel ezt a zárat. Arra szolgál, hogy dokumentálja az álláspontokat és hasson a közvéleményre, nem pedig jogi hatások kiváltására.
A Parlament európai szegénységellenes stratégiát kér, amelynek célja a szegénység felszámolása 2035-ig, köztes célokkal és egy uniós munkacsoporttal. A szándék nagyvonalú, de a módszer kérdéseket vet fel. A szegénységet nem lehet rendeletben elrendelni; az a növekedéstől, a foglalkoztatástól, a lakhatási költségektől és a szociális transzferek hatékonyságától függ, amely területeken a tagállamok rendelkeznek a lényeges hatáskörökkel. Egy munkacsoport és európai célok létrehozása kockázata, hogy több koordinációt ad hozzá anélkül, hogy kezelné az okokat: a munkát terhelő túlzott adókat, az építkezést drágító szabályozást, a merev munkaerőpiacot.
A szöveg azt is kéri, hogy a lakhatást ne kezeljék tovább áruként. De a lakhatás ott ritka jószág, ahol az építkezést a várostervezési szabályok és az adminisztratív költségek akadályozzák. A valódi liberális válasz az lenne, hogy felszabadítsák a földterületet és csökkentsék az építkezés akadályait, nem pedig a források és stratégiák szaporítása. A Parlament az első lehetőséget részesíti előnyben: külön alapot kér a megfizethető lakhatásra. Ez egy újabb közkiadási réteget ad hozzá anélkül, hogy garantálná, hogy a kínálat követni fogja.
Egy állásfoglalás csak azokat kötelezi, akik megszavazták; sem a szerződéseket, sem a polgárok életét nem változtatja meg.
