Az Európai Parlament nagy többséggel jóváhagyta a korrupció elleni európai irányelv végleges szövegét. Ez a szöveg közös fogalommeghatározásokat és büntetéseket állapít meg a korrupciós bűncselekményekre vonatkozóan az Unió valamennyi országában. Ezzel lezárult a jogalkotási folyamat a Parlament oldalán: a szöveg végleges, és hivatalos közzététele után törvényerőre emelkedik.
Az Európai Bizottság 2023-ban javasolt egy irányelvet a korrupció elleni küzdelemre, összehangolva a bűncselekmények fogalommeghatározásait és a szankciókat a 27 tagállamban. A Parlament és a Tanács közötti tárgyalások megállapodással zárultak. A Parlament a 2026. március 26-i ülésén elfogadta ezt a végleges szöveget.
A korrupció közös fogalommeghatározásaiA (EU) 2026/1021 irányelv közös fogalommeghatározásokat állapít meg a korrupciós bűncselekményekre vonatkozóan az egész Európai Unióban. A tagállamoknak be kell építeniük ezeket a fogalommeghatározásokat a nemzeti jogukba.
Összehangolt büntetésekAz Unió valamennyi országában minimális büntetések és összehasonlítható szankciók alkalmazandók a korrupciós cselekményekre, véget vetve a nemzeti jogszabályok közötti különbségeknek.
Új szabályok a vállalatok számáraAz Unió több országában működő vállalatokra ugyanazok a szabályok és ugyanazok a szankciók vonatkoznak majd a korrupció terén, ami egyszerűsíti a kötelezettségeiket.
A Bizottságnak ismét konzultálnia kell a ParlamenttelHa a Bizottság a jövőben lényegesen módosítja a javaslatát, ismét az Európai Parlamenthez kell fordulnia.
A szöveg hivatalos továbbításaAz Európai Parlament elnöke továbbítja az elfogadott álláspontot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.
A Parlament 581 szavazattal mellette, 21 szavazattal ellene és 42 tartózkodással elfogadta a szöveget.
A gyakorlatban az Unió valamennyi országának polgárai ugyanazokkal a korrupciós fogalommeghatározásokkal és ugyanazokkal a büntetésekkel lesznek védve az elkövetőkkel szemben. Egy korrupt vállalatot vagy köztisztviselőt összehasonlítható szabályok szerint ítélnek meg, akár Párizsban, Rómában vagy Varsóban található. A korrupció áldozatai közös jogi keretre támaszkodhatnak. A szöveg végleges: az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele után törvényerőre emelkedik.
Az Európai Parlament 2026. március 26-án 581 szavazattal 21 ellenében és 42 tartózkodás mellett elfogadta a (EU) 2026/1021 irányelvet, amely a korrupció fogalommeghatározásait és minimális büntetéseit rögzíti az egész Unióban. A szöveg végleges. A látszólagos egyetértés mögött egy konkrét kérdés áll: ki fizeti meg ennek a harmonizációnak a számláját?
A kitűzött cél dicséretes: véget vetni a Párizs, Róma és Varsó közötti eltérő bánásmódnak. De a választott módszer, a kötelező erejű minimális szabályoké, új megfelelési költségeket ró a vállalatokra. Az előirányzott bírságokat, amelyek elérhetik a globális árbevétel 5 százalékát, elrettentőként mutatják be. Egy exportáló kis- és középvállalat számára a pénzügyi kockázat létkérdéssé válik, miközben a nagyvállalatok képesek lesznek elviselni ezeket az összegeket.
A hűtlen kezelés 10 000 eurós küszöbe jól mutatja a kétértelműséget: ez alatt a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem büntetik. De az ugyanazon elkövetőhöz kapcsolódó cselekmények összevonása azt jelenti, hogy egy sor kisebb hűtlen kezelés átbillentheti a minősítést. Egy vezető számára a gondatlanság és a bűncselekmény közötti határ elmosódik, és a jogkövetés költséges analitikus könyvelést követel meg.
Az irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy a korrupciós bűncselekmények esetében oldják fel a nemzeti tisztségviselők kiváltságait és mentelmi jogát. Ez valódi előrelépés: túl gyakran kerülik el a választott tisztségviselők a büntetőeljárást elavult védelmek révén. De a szöveg semmit sem mond azokról a közigazgatási szervekről, amelyek szemet hunynak. A korrupcióellenes hatóságokat megfelelő forrásokkal kell ellátni, de ki fogja ellenőrizni hatékonyságukat?
A nemzeti korrupcióellenes stratégia, amelyet minden tagállamnak közzé kell tennie, könnyen kommunikációs gyakorlattá válhat. Kötelező mutatók és a tétlenség esetére előírt szankciók nélkül senkit sem kötelez. A liberális alternatíva az lett volna, hogy erősítsük a közbeszerzések átláthatóságát, és a szabályozások egyszerűsítésével csökkentsük a korrupciós lehetőségeket, ahelyett hogy jelentési kötelezettségeket halmoznánk egymásra.
Egy 40 millió eurós bírság nem tart vissza egy kartellt, hanem tönkretesz egy kis- és középvállalatot, amelynek nincs eszköze a védekezésre.
Az Európai Parlament 2026. március 26-án 581 szavazattal 21 ellenében és 42 tartózkodás mellett elfogadta a (EU) 2026/1021 irányelvet, amely a korrupció fogalommeghatározásait és minimális büntetéseit rögzíti az egész Unióban. A szöveg végleges. A látszólagos egyetértés mögött egy konkrét kérdés áll: ki fizeti meg ennek a harmonizációnak a számláját?
A kitűzött cél dicséretes: véget vetni a Párizs, Róma és Varsó közötti eltérő bánásmódnak. De a választott módszer, a kötelező erejű minimális szabályoké, új megfelelési költségeket ró a vállalatokra. Az előirányzott bírságokat, amelyek elérhetik a globális árbevétel 5 százalékát, elrettentőként mutatják be. Egy exportáló kis- és középvállalat számára a pénzügyi kockázat létkérdéssé válik, miközben a nagyvállalatok képesek lesznek elviselni ezeket az összegeket.
A hűtlen kezelés 10 000 eurós küszöbe jól mutatja a kétértelműséget: ez alatt a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem büntetik. De az ugyanazon elkövetőhöz kapcsolódó cselekmények összevonása azt jelenti, hogy egy sor kisebb hűtlen kezelés átbillentheti a minősítést. Egy vezető számára a gondatlanság és a bűncselekmény közötti határ elmosódik, és a jogkövetés költséges analitikus könyvelést követel meg.
Az irányelv kötelezi a tagállamokat, hogy a korrupciós bűncselekmények esetében oldják fel a nemzeti tisztségviselők kiváltságait és mentelmi jogát. Ez valódi előrelépés: túl gyakran kerülik el a választott tisztségviselők a büntetőeljárást elavult védelmek révén. De a szöveg semmit sem mond azokról a közigazgatási szervekről, amelyek szemet hunynak. A korrupcióellenes hatóságokat megfelelő forrásokkal kell ellátni, de ki fogja ellenőrizni hatékonyságukat?
A nemzeti korrupcióellenes stratégia, amelyet minden tagállamnak közzé kell tennie, könnyen kommunikációs gyakorlattá válhat. Kötelező mutatók és a tétlenség esetére előírt szankciók nélkül senkit sem kötelez. A liberális alternatíva az lett volna, hogy erősítsük a közbeszerzések átláthatóságát, és a szabályozások egyszerűsítésével csökkentsük a korrupciós lehetőségeket, ahelyett hogy jelentési kötelezettségeket halmoznánk egymásra.
Egy 40 millió eurós bírság nem tart vissza egy kartellt, hanem tönkretesz egy kis- és középvállalatot, amelynek nincs eszköze a védekezésre.
