2026. január 21-én az Európai Parlament jóváhagyta a megerősített együttműködés alkalmazását Ukrajnának nyújtandó kölcsön engedélyezésére. Ez a mechanizmus lehetővé teszi az EU tagállamainak egy csoportja számára, hogy előrelépjenek anélkül, hogy megvárnák valamennyi ország egyetértését.
Ukrajna, amely a háborúval kapcsolatos sürgős pénzügyi szükségletekkel néz szembe, uniós kölcsönt kért. A 27 tagállam közötti egyhangúság hiányában a megerősített együttműködést javasolták: ez lehetővé teszi, hogy legalább kilenc uniós ország közös intézkedéseket fogadjon el anélkül, hogy mindenki részt venne benne. Az EU Tanácsa ezt a projektet a Parlament elé terjesztette jóváhagyásra.
A képviselők a Tanács azon határozattervezete mellett szavaztak, amely engedélyezi a megerősített együttműködést. Gyakorlatilag zöld utat adnak a részt vevő tagállamoknak (azoknak, amelyek ezt kívánják), hogy közös fellépés keretében kölcsönt nyújtsanak Ukrajnának anélkül, hogy azok az országok akadályoznák őket, amelyek nem kívánnak részt venni. Az elfogadott szöveg egy jogalkotási állásfoglalás, amely jóváhagyja a Tanács javaslatát.
A szavazás név szerint (nyilvános szavazás) történt. A jelen lévő 658 képviselő közül:
A szöveg tehát elfogadásra került.
Az európai polgárok számára ez a döntés lehetővé teszi, hogy az EU rugalmasabban támogassa pénzügyileg Ukrajnát. A kölcsön hozzájárul az ukrán gazdaság stabilizálásához, ami kihatással van Európa biztonságára és stabilitására. A részt vevő országok polgárai látni fogják, hogy az uniós költségvetéshez való hozzájárulásukat erre a kölcsönre használják fel, de a megerősített együttműködés mechanizmusa megakadályozza, hogy egyes tagállamok vonakodása megbénítsa a segítséget. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az EU gyorsabban tud cselekedni válsághelyzetekben, még valamennyi ország egyhangú egyetértése nélkül is.
Az Európai Parlament 499 igen, 135 nem és 24 tartózkodás mellett jóváhagyta az Ukrajnának nyújtandó hitelre vonatkozó megerősített együttműködést, ezzel zöld utat adott a nemzeti blokádok megkerülésének. Ez nem tárgyalási mandátum és nem költségvetési engedély: politikai aktus, amely elkötelezi a részt vevő államokat, a többieket pedig kívül hagyja a játékon. A valódi tét nem az összeg, hanem a módszer: az élen járó államok döntenek, a többiek nézik.
A Parlament jóváhagyja a Tanács határozattervezetét, és semmi többet. A határozat rövid: engedélyezi a megerősített együttműködést, elnökét megbízza az álláspont továbbításával a Tanács és a Bizottság felé, és ennyiben véget is ér. Szám, garancia, visszafizetési feltétel nem szerepel benne. Pedig a hitel nem adomány: valakinek meg kell fizetnie a kamatokat és viselnie kell a nemteljesítés kockázatát. Azzal, hogy a Parlament a feltételek megvitatása nélkül hagyja jóvá az eljárást, egyedül a Tanácsra bízza a pénzügyi paraméterek meghatározását, a részt vevő államok polgárai pedig később szembesülnek a számlával.
A megerősített együttműködés olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy legalább kilenc tagállam intézkedést fogadjon el, amikor az egyhangúság blokkolva van. Itt arra szolgál, hogy megkerülje egyes kormányok vonakodását. Ez súlyos politikai döntés: többsebességes Európát hoz létre, ahol a hitelben részt vevő államok viselik a terhet, a többiek pedig nézők maradnak. A Parlament követelhetett volna garanciákat a hitel irányítására, a reformok feltételrendszerére vagy a kockázatok megosztására. Nem tette. A jóváhagyás gyorsaságát választotta az ellenőrzés pontossága helyett.
A valódi téma a felelősség: akik döntenek, azoknak viselniük kell a következményeket is. A jelenlegi állapot szerint a határozat olyan keretet hagy jóvá, amelynek részleteit a Tanács határozza meg, anélkül hogy a Parlamentnek beleszólása lenne az összegekbe vagy a feltételekbe. A részt vevő államok vállalják a hitel garantálását, de nemzeti parlamentjeiket nem konzultálták a pontos feltételekről. Ez a szubszidiaritás logikájának megfordítása: a döntés európai szinten születik, de a pénzügyi teher a nemzeti költségvetésekre, tehát az adófizetőkre hárul.
Egy liberális és felelős megközelítés abban állt volna, hogy a jóváhagyást a pénzügyi feltételek előzetes közzétételéhez, egy kifejezett felső határhoz és a források felhasználásának parlamenti ellenőrzési mechanizmusához köti. A Parlamentnek követelnie kellett volna, hogy a hitel ellenőrizhető reformokhoz kapcsolódjon, és hogy a részt nem vevő államok ne legyenek közvetve elkötelezve az Unió költségvetésén keresztül. Feltétel nélküli jóváhagyással gyengíti azon államok pozícióját, amelyek szigorú kiadásellenőrzést akarnak.
Az eljárás jóváhagyása a feltételek megvitatása nélkül olyan csekk aláírása, amelynek összegét mások határozzák meg.
Az Európai Parlament 499 igen, 135 nem és 24 tartózkodás mellett jóváhagyta az Ukrajnának nyújtandó hitelre vonatkozó megerősített együttműködést, ezzel zöld utat adott a nemzeti blokádok megkerülésének. Ez nem tárgyalási mandátum és nem költségvetési engedély: politikai aktus, amely elkötelezi a részt vevő államokat, a többieket pedig kívül hagyja a játékon. A valódi tét nem az összeg, hanem a módszer: az élen járó államok döntenek, a többiek nézik.
A Parlament jóváhagyja a Tanács határozattervezetét, és semmi többet. A határozat rövid: engedélyezi a megerősített együttműködést, elnökét megbízza az álláspont továbbításával a Tanács és a Bizottság felé, és ennyiben véget is ér. Szám, garancia, visszafizetési feltétel nem szerepel benne. Pedig a hitel nem adomány: valakinek meg kell fizetnie a kamatokat és viselnie kell a nemteljesítés kockázatát. Azzal, hogy a Parlament a feltételek megvitatása nélkül hagyja jóvá az eljárást, egyedül a Tanácsra bízza a pénzügyi paraméterek meghatározását, a részt vevő államok polgárai pedig később szembesülnek a számlával.
A megerősített együttműködés olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy legalább kilenc tagállam intézkedést fogadjon el, amikor az egyhangúság blokkolva van. Itt arra szolgál, hogy megkerülje egyes kormányok vonakodását. Ez súlyos politikai döntés: többsebességes Európát hoz létre, ahol a hitelben részt vevő államok viselik a terhet, a többiek pedig nézők maradnak. A Parlament követelhetett volna garanciákat a hitel irányítására, a reformok feltételrendszerére vagy a kockázatok megosztására. Nem tette. A jóváhagyás gyorsaságát választotta az ellenőrzés pontossága helyett.
A valódi téma a felelősség: akik döntenek, azoknak viselniük kell a következményeket is. A jelenlegi állapot szerint a határozat olyan keretet hagy jóvá, amelynek részleteit a Tanács határozza meg, anélkül hogy a Parlamentnek beleszólása lenne az összegekbe vagy a feltételekbe. A részt vevő államok vállalják a hitel garantálását, de nemzeti parlamentjeiket nem konzultálták a pontos feltételekről. Ez a szubszidiaritás logikájának megfordítása: a döntés európai szinten születik, de a pénzügyi teher a nemzeti költségvetésekre, tehát az adófizetőkre hárul.
Egy liberális és felelős megközelítés abban állt volna, hogy a jóváhagyást a pénzügyi feltételek előzetes közzétételéhez, egy kifejezett felső határhoz és a források felhasználásának parlamenti ellenőrzési mechanizmusához köti. A Parlamentnek követelnie kellett volna, hogy a hitel ellenőrizhető reformokhoz kapcsolódjon, és hogy a részt nem vevő államok ne legyenek közvetve elkötelezve az Unió költségvetésén keresztül. Feltétel nélküli jóváhagyással gyengíti azon államok pozícióját, amelyek szigorú kiadásellenőrzést akarnak.
Az eljárás jóváhagyása a feltételek megvitatása nélkül olyan csekk aláírása, amelynek összegét mások határozzák meg.
