2026. január 22-én az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben elítéli a litván kormány kísérletét a litván közszolgálati audiovizuális csoport (LRT) átvételére. Az ügyet súlyos fenyegetésnek tekintik a demokráciára és a sajtószabadságra Litvániában.
2025-ben a litván kormány törvényjavaslatot terjesztett elő az LRT közszolgálati műsorszolgáltató irányításának megváltoztatására, lehetővé téve a kormány számára, hogy közvetlenül nevezze ki az igazgatóság tagjait. Ezt a kezdeményezést a független média átvételére tett kísérletként értékelték, ami éles kritikát váltott ki a médiaszervezetek és a politikai ellenzék részéről. Az Európai Parlament foglalkozott a kérdéssel, mivel úgy véli, hogy a sajtószabadság a demokrácia alapvető pillére.
Az Európai Parlament állásfoglalásában:
Az állásfoglalást 385 igen szavazattal, 165 ellenszavazattal és 35 tartózkodás mellett fogadták el. Ez a széles körű támogatás azt mutatja, hogy az európai parlamenti képviselők többsége elvi kérdésnek tekinti az ügyet az Európai Unió számára.
Ez az állásfoglalás erős jelzést küld: az Európai Unió nem tűri a független média elhallgattatására tett kísérleteket. A litván polgárok számára ez azt jelenti, hogy az Európai Parlament mellettük áll, hogy megvédje jogukat a szabad és plurális tájékoztatáshoz. Minden európai számára emlékeztető, hogy a sajtószabadság az EU alapvető értéke, amelyet minden körülmények között védeni kell. Az állásfoglalásnak nincs kötelező jogi ereje, de politikai nyomást gyakorol a litván kormányra és az Európai Bizottságra a cselekvés érdekében.
Az Európai Parlament 2026. január 22-én állásfoglalást fogadott el, amely elítéli a litván közszolgálati médiacsoport, az LRT politikai ellenőrzésére irányuló kísérleteket. A szöveg nem kötelező erejű, de megnevez egy pontos mechanizmust: a törvény módosítását, hogy csökkentsék a vezérigazgató felmentési küszöbét, töröljék a közérdekű indok követelményét, és vezessék be a titkos szavazást. Ezek azok a karok, amelyek politikai hatalomátvételt szerveznek, nem a műsorok minősége.
Csökkenteni az LRT vezérigazgatójának felmentési küszöbét, törölni a közérdekű indok követelményét és bevezetni a titkos szavazást: ez annyit tesz, hogy megfosztják a jogot az önkény elleni védelmező szerepétől. Az egyszerű többséggel, objektív indoklás nélkül és a szavazás nyomon követhetősége nélkül meghozott felmentés a szerkesztői vezetői posztot politikai trófeává változtatja. A mechanizmus egyszerű: aki korlátlanul nevez ki és ment fel, az ellenőrzi a tartalmat, és a szerkesztői függetlenség garancia nélküli ígéretté válik.
A Parlament emlékeztet arra, hogy a médiaszabadságról szóló európai rendelet 5. cikke átlátható és objektív kinevezési és felmentési eljárásokat ír elő, és minden idő előtti felmentésnek kivételesnek és indokoltnak kell maradnia. Az állásfoglalás azt is kéri a Seimastól, hogy csökkentse az LRT tanácsában a politikai szervek által kinevezett személyeknek juttatott helyek számát. Ez a helyes irány: kevesebb politika az irányításban, több szakmai kritérium. De egy állásfoglalás nem írja át a törvényt. A labda a litván választott tisztségviselők térfelén marad, akiknek felelniük kell szavazataikért.
Az LRT költségvetésének befagyasztása vagy csökkentése objektív gazdasági szükségesség nélkül annyit tesz, hogy a költségvetést nyomásgyakorló eszközként használják. A Parlament világosan kimondja: ez a gyakorlat összeegyeztethetetlen a médiaszabadságról szóló európai rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével, amely átlátható és objektív kritériumokon alapuló finanszírozási eljárásokat ír elő, biztosítva az elegendő, fenntartható és kiszámítható forrásokat. A mechanizmus itt is kérlelhetetlen: a kiszámítható forrásoktól megfosztott közmédia kiszolgáltatottá válik a politikai döntésekkel szemben, és a hatalmon lévők vizsgálatára való képessége gyengül.
Az állásfoglalás felszólítja a Bizottságot, hogy figyelje a helyzetet, és meg nem felelés esetén alkalmazza a jogsértési eljárásokat és a jogállamisági eszköztárat. Ez legitim nyomásgyakorlás, de utólagos. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés abból állt volna, hogy előzetesen intézményi garanciákat követeljenek: többéves, indexált finanszírozást, amely független a kormány jóindulatától, és olyan irányítást, ahol az információs szakemberek, nem pedig a pártapparátusok jelölik ki a vezetést. A Parlament kérhette volna, hogy az LRT finanszírozását objektív képlet határozza meg, kevésbé diszkrecionális módon.
A szöveg joggal ítéli el a politikai nyomásgyakorlást, de hallgat egy pontról: a versenyről az audiovizuális ágazatban. Egy független közmédiának nem kell az egyetlen vagy a legnagyobb szereplőnek lennie ahhoz, hogy hasznos legyen. A médiaszabadságot egy pluralista ökoszisztéma is erősíti, ahol a magánmédia túlzott szabályozási akadályok nélkül fejlődhet. Az Európai Parlament emlékeztethetett volna arra, hogy a politikai hatalomátvétel elleni legjobb garancia a források sokszínűsége és a médiában való vállalkozás szabadsága.
Végül az állásfoglalás joggal ítéli el a közmédia elleni támadásokat, de általánosít, amikor ezeket a támadásokat „szélsőjobboldali szereplőknek” tulajdonítja. A közmédia kritikája legitim egy demokráciában, és ha ezt ideológiai címkére redukálják, az gyengíti az érvet. Ami elítélendő, az nem az LRT finanszírozásáról vagy küldetéséről szóló vita, hanem azok az intézkedések, amelyek a politikai függőséget szervezik. A különbségtétel megérdemli, hogy megtegyék, különben egy igaz ügyből szándékper lesz.
Egy törvény, amely lehetővé teszi egy igazgató indok nélküli felmentését és a titkos szavazást, nem reform, hanem hatalomátvétel.
Az Európai Parlament 2026. január 22-én állásfoglalást fogadott el, amely elítéli a litván közszolgálati médiacsoport, az LRT politikai ellenőrzésére irányuló kísérleteket. A szöveg nem kötelező erejű, de megnevez egy pontos mechanizmust: a törvény módosítását, hogy csökkentsék a vezérigazgató felmentési küszöbét, töröljék a közérdekű indok követelményét, és vezessék be a titkos szavazást. Ezek azok a karok, amelyek politikai hatalomátvételt szerveznek, nem a műsorok minősége.
Csökkenteni az LRT vezérigazgatójának felmentési küszöbét, törölni a közérdekű indok követelményét és bevezetni a titkos szavazást: ez annyit tesz, hogy megfosztják a jogot az önkény elleni védelmező szerepétől. Az egyszerű többséggel, objektív indoklás nélkül és a szavazás nyomon követhetősége nélkül meghozott felmentés a szerkesztői vezetői posztot politikai trófeává változtatja. A mechanizmus egyszerű: aki korlátlanul nevez ki és ment fel, az ellenőrzi a tartalmat, és a szerkesztői függetlenség garancia nélküli ígéretté válik.
A Parlament emlékeztet arra, hogy a médiaszabadságról szóló európai rendelet 5. cikke átlátható és objektív kinevezési és felmentési eljárásokat ír elő, és minden idő előtti felmentésnek kivételesnek és indokoltnak kell maradnia. Az állásfoglalás azt is kéri a Seimastól, hogy csökkentse az LRT tanácsában a politikai szervek által kinevezett személyeknek juttatott helyek számát. Ez a helyes irány: kevesebb politika az irányításban, több szakmai kritérium. De egy állásfoglalás nem írja át a törvényt. A labda a litván választott tisztségviselők térfelén marad, akiknek felelniük kell szavazataikért.
Az LRT költségvetésének befagyasztása vagy csökkentése objektív gazdasági szükségesség nélkül annyit tesz, hogy a költségvetést nyomásgyakorló eszközként használják. A Parlament világosan kimondja: ez a gyakorlat összeegyeztethetetlen a médiaszabadságról szóló európai rendelet 5. cikkének (3) bekezdésével, amely átlátható és objektív kritériumokon alapuló finanszírozási eljárásokat ír elő, biztosítva az elegendő, fenntartható és kiszámítható forrásokat. A mechanizmus itt is kérlelhetetlen: a kiszámítható forrásoktól megfosztott közmédia kiszolgáltatottá válik a politikai döntésekkel szemben, és a hatalmon lévők vizsgálatára való képessége gyengül.
Az állásfoglalás felszólítja a Bizottságot, hogy figyelje a helyzetet, és meg nem felelés esetén alkalmazza a jogsértési eljárásokat és a jogállamisági eszköztárat. Ez legitim nyomásgyakorlás, de utólagos. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés abból állt volna, hogy előzetesen intézményi garanciákat követeljenek: többéves, indexált finanszírozást, amely független a kormány jóindulatától, és olyan irányítást, ahol az információs szakemberek, nem pedig a pártapparátusok jelölik ki a vezetést. A Parlament kérhette volna, hogy az LRT finanszírozását objektív képlet határozza meg, kevésbé diszkrecionális módon.
A szöveg joggal ítéli el a politikai nyomásgyakorlást, de hallgat egy pontról: a versenyről az audiovizuális ágazatban. Egy független közmédiának nem kell az egyetlen vagy a legnagyobb szereplőnek lennie ahhoz, hogy hasznos legyen. A médiaszabadságot egy pluralista ökoszisztéma is erősíti, ahol a magánmédia túlzott szabályozási akadályok nélkül fejlődhet. Az Európai Parlament emlékeztethetett volna arra, hogy a politikai hatalomátvétel elleni legjobb garancia a források sokszínűsége és a médiában való vállalkozás szabadsága.
Végül az állásfoglalás joggal ítéli el a közmédia elleni támadásokat, de általánosít, amikor ezeket a támadásokat „szélsőjobboldali szereplőknek” tulajdonítja. A közmédia kritikája legitim egy demokráciában, és ha ezt ideológiai címkére redukálják, az gyengíti az érvet. Ami elítélendő, az nem az LRT finanszírozásáról vagy küldetéséről szóló vita, hanem azok az intézkedések, amelyek a politikai függőséget szervezik. A különbségtétel megérdemli, hogy megtegyék, különben egy igaz ügyből szándékper lesz.
Egy törvény, amely lehetővé teszi egy igazgató indok nélküli felmentését és a titkos szavazást, nem reform, hanem hatalomátvétel.
