Az Európai Parlament jóváhagyta az Európai Unió és Izland közötti, az utasnyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzése és felderítése, valamint az ezekkel kapcsolatos nyomozás és büntetőeljárás céljából történő átadásáról szóló megállapodás megkötését. Az elfogadott szöveg egy rövid jogalkotási állásfoglalás, amely jóváhagyja a megállapodást, és felkéri a Parlament elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácshoz, a Bizottsághoz, valamint a tagállamok és Izland kormányaihoz és parlamentjeihez. Erre a jóváhagyásra a megállapodás megkötéséhez volt szükség.
Az Európai Unió és Izland közötti megállapodás szabályozza az utasnyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légitársaságok és az izlandi hatóságok közötti átadását a terrorista bűncselekmények és a súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és büntetőeljárás alá vonása céljából. A Tanács kérte az Európai Parlament jóváhagyását a megállapodás megkötéséhez. E jóváhagyás nélkül a megállapodást az Európai Unió nem kötheti meg.
A megállapodás jóváhagyásaA Parlament jóváhagyja az EU és Izland közötti, az utasnyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzése és felderítése, valamint az ezekkel kapcsolatos nyomozás és büntetőeljárás céljából történő átadásáról szóló megállapodás megkötését.
Az álláspont továbbításaA Parlament elnöke felkérést kap arra, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácshoz és a Bizottsághoz, valamint a tagállamok és Izland kormányaihoz és parlamentjeihez.
A megállapodás tárgyaA megállapodás szabályozza a PNR-adatok Európai Unió és Izland közötti átadását a terrorista bűncselekmények és a súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és büntetőeljárás alá vonása céljából.
A Parlament az állásfoglalást 532 szavazattal 75 ellenében, 28 tartózkodás mellett, név szerinti elektronikus szavazás során fogadta el.
Az Európai Unió és Izland közötti járatok utasnyilvántartási adatállománya (PNR) a megállapodásban meghatározott keretek között átadható lesz az izlandi hatóságoknak a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából. Az érintett járatok utasainak adatait a megállapodásban előírt szabályok szerint kezelik. Az Európai Parlament jóváhagyta ezt a megállapodást, ami lehetővé teszi annak hatálybalépését a záró formalitások után.
Az Európai Parlament zöld utat adott az EU és Izland közötti, az utasnyilvántartási adatok (PNR) átadásáról szóló megállapodásnak 532 igen, 75 nem és 28 tartózkodás mellett. Ez nem blankócsekk a tömeges megfigyelésre: ez egy kötelező erejű keret, amely lehetővé teszi Reykjavík számára a terrorizmus és a súlyos bűnözés elleni együttműködést, miközben világos szabályokat ír elő. A jóváhagyás azonban nem mentesít annak vizsgálata alól, hogy ez a megállapodás valójában mennyibe kerül a légitársaságoknak és az utasoknak, és hogy mi lehetett volna, ha a szubszidiaritás logikája érvényesült volna.
Az Izlanddal kötött PNR-megállapodás nem bürokratikus szeszély: lehetővé teszi az izlandi hatóságok számára, hogy hozzáférjenek az utasadatokhoz a terroristák és a súlyos bűnözők felkutatásához. E megállapodás nélkül Izland lyukká válna az európai biztonsági hálón, belépési ponttá azok számára, akik ki akarnak bújni a megfigyelés alól. A Parlament tehát helyesen járt el, amikor jóváhagyta. De vigyázat: a jóváhagyás nem jelenti azt, hogy a szöveg tökéletes. A PNR-adatok hatékony eszközök, és mint minden hatékony eszközt, ezt is lehet rosszul használni. A megállapodásnak szilárd garanciákat kell előírnia, és a Parlamentnek ébernek kell maradnia azok alkalmazása felett.
Ami hiányzik, az a kifejezett költség-haszon értékelés. A légitársaságoknak alkalmazkodniuk kell rendszereikhez ezen adatok átadásához, ami nem elhanyagolható költséget jelent, különösen a kisebb társaságok számára. Ezt a költséget az utasokra hárítják majd, drágább jegyek vagy csökkentett szolgáltatások formájában. A Parlamentnek hatásvizsgálatot kellett volna követelnie a jóváhagyás előtt, hogy biztosítsa: a biztonsági előnyök igazolják ezeket a költségeket. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés abból állt volna, hogy a tagállamokra bízzák az Izlanddal kötendő kétoldalú megállapodások tárgyalását sajátos igényeik szerint, ahelyett hogy egységes keretet kényszerítenek ki.
A 75 nem és 28 tartózkodás nem csupán ideológiai óvatoskodás kifejeződése. Ezek egy jogos aggodalmat tükröznek: azt, hogy az egyéni szabadságjogokat a biztonság oltárán áldozzák fel. De azok, akik nemmel szavaztak, nem kínáltak hiteles alternatívát. A megállapodás elutasítása azt jelentette volna, hogy Izland a rendszeren kívül marad, azzal a kockázattal, hogy terroristák kihasználják ezt a rést. A valódi kérdés nem az, hogy kell-e együttműködni, hanem hogy hogyan. Egy független ellenőrzési mechanizmus, nyomozati és szankcionálási jogkörökkel, előnyösebb lett volna az egyszerű jóváhagyásnál. A Parlament követelhette volna egy ilyen szerv létrehozását, mielőtt zöld utat ad.
E megállapodás jóváhagyásával a Parlament jelzést küld: a biztonsági együttműködés lehetséges, de tiszteletben kell tartania a szabályokat. Ez a jelzés fontos, de nem fedheti el a szöveg hiányosságait. A megállapodás nem tartalmaz kötelező felülvizsgálati záradékot, ami azt jelenti, hogy a garanciák gyengülhetnek anélkül, hogy a Parlamentnek beleszólása lenne. Ez olyan hiányosság, amelyet a képviselőknek ki kellett volna javítaniuk.
Egy biztonsági megállapodás jóváhagyása nem felmentés: elkötelezettség a visszaélések figyelemmel kísérésére.
Az Európai Parlament zöld utat adott az EU és Izland közötti, az utasnyilvántartási adatok (PNR) átadásáról szóló megállapodásnak 532 igen, 75 nem és 28 tartózkodás mellett. Ez nem blankócsekk a tömeges megfigyelésre: ez egy kötelező erejű keret, amely lehetővé teszi Reykjavík számára a terrorizmus és a súlyos bűnözés elleni együttműködést, miközben világos szabályokat ír elő. A jóváhagyás azonban nem mentesít annak vizsgálata alól, hogy ez a megállapodás valójában mennyibe kerül a légitársaságoknak és az utasoknak, és hogy mi lehetett volna, ha a szubszidiaritás logikája érvényesült volna.
Az Izlanddal kötött PNR-megállapodás nem bürokratikus szeszély: lehetővé teszi az izlandi hatóságok számára, hogy hozzáférjenek az utasadatokhoz a terroristák és a súlyos bűnözők felkutatásához. E megállapodás nélkül Izland lyukká válna az európai biztonsági hálón, belépési ponttá azok számára, akik ki akarnak bújni a megfigyelés alól. A Parlament tehát helyesen járt el, amikor jóváhagyta. De vigyázat: a jóváhagyás nem jelenti azt, hogy a szöveg tökéletes. A PNR-adatok hatékony eszközök, és mint minden hatékony eszközt, ezt is lehet rosszul használni. A megállapodásnak szilárd garanciákat kell előírnia, és a Parlamentnek ébernek kell maradnia azok alkalmazása felett.
Ami hiányzik, az a kifejezett költség-haszon értékelés. A légitársaságoknak alkalmazkodniuk kell rendszereikhez ezen adatok átadásához, ami nem elhanyagolható költséget jelent, különösen a kisebb társaságok számára. Ezt a költséget az utasokra hárítják majd, drágább jegyek vagy csökkentett szolgáltatások formájában. A Parlamentnek hatásvizsgálatot kellett volna követelnie a jóváhagyás előtt, hogy biztosítsa: a biztonsági előnyök igazolják ezeket a költségeket. A szubszidiaritáson alapuló megközelítés abból állt volna, hogy a tagállamokra bízzák az Izlanddal kötendő kétoldalú megállapodások tárgyalását sajátos igényeik szerint, ahelyett hogy egységes keretet kényszerítenek ki.
A 75 nem és 28 tartózkodás nem csupán ideológiai óvatoskodás kifejeződése. Ezek egy jogos aggodalmat tükröznek: azt, hogy az egyéni szabadságjogokat a biztonság oltárán áldozzák fel. De azok, akik nemmel szavaztak, nem kínáltak hiteles alternatívát. A megállapodás elutasítása azt jelentette volna, hogy Izland a rendszeren kívül marad, azzal a kockázattal, hogy terroristák kihasználják ezt a rést. A valódi kérdés nem az, hogy kell-e együttműködni, hanem hogy hogyan. Egy független ellenőrzési mechanizmus, nyomozati és szankcionálási jogkörökkel, előnyösebb lett volna az egyszerű jóváhagyásnál. A Parlament követelhette volna egy ilyen szerv létrehozását, mielőtt zöld utat ad.
E megállapodás jóváhagyásával a Parlament jelzést küld: a biztonsági együttműködés lehetséges, de tiszteletben kell tartania a szabályokat. Ez a jelzés fontos, de nem fedheti el a szöveg hiányosságait. A megállapodás nem tartalmaz kötelező felülvizsgálati záradékot, ami azt jelenti, hogy a garanciák gyengülhetnek anélkül, hogy a Parlamentnek beleszólása lenne. Ez olyan hiányosság, amelyet a képviselőknek ki kellett volna javítaniuk.
Egy biztonsági megállapodás jóváhagyása nem felmentés: elkötelezettség a visszaélések figyelemmel kísérésére.
