Az Európai Parlament jóváhagyott egy javaslatot a vállalati adóalap harmonizálására. A döntés célja a tagállamok közötti adószabályok különbségeinek kezelése, amelyek adóigazságtalansághoz és bevételkieséshez vezethetnek. A kezdeményezés az egységes európai piacon működő vállalatokat érinti.
A javaslat az EU Működéséről szóló Szerződés 115. cikkén alapul, és célja közös szabályok megalkotása a vállalatok adóköteles jövedelmének kiszámításához. Fő célok közé tartozik a bürokrácia csökkentése, a jogi biztonság erősítése és az adóelkerülés elleni küzdelem.
A Parlament álláspontját továbbították a Tanácsnak és a Bizottságnak. A végleges jóváhagyás megállapodást igényel az intézmények között. A végrehajtás fokozatos lesz, a nemzeti adóhatóságok felelősek a megvalósításért, míg a Bizottság felügyeli a megfelelést.
A kezdeményezés várhatóan erősíti a tisztességes adóztatást és csökkenti a bevételkiesést, amelyet évente 100 milliárd euróra becsülnek. A vállalatok egyszerűbb szabályokból és nagyobb jogi biztonságból profitálnak. A polgárok a közpénzek megerősítéséből és a versenyképesség előmozdításából részesülnek előnyben.
Az Európai Parlament 2025. november 13-án elfogadott egy jogalkotási állásfoglalást, amely módosításokkal jóváhagyja a BEFIT javaslatát. A hirdetett egyszerűsítési cél mögött a szöveg a csoport árbevételének 0,1 százalékában meghatározott minimális szankciót vezet be, ha a nyilatkozattétel elmarad vagy szándékosan téves információt adnak meg, és 10 évre meghosszabbítja azt az időszakot, amely alatt a tagállamok a jogorvoslatot követően kiigazíthatják az adóztatást. A vállalatok számára a megfelelési költség már azelőtt növekszik, hogy az egyszerűsítés megvalósulna.
A 77. módosítás a BEFIT csoport árbevételének 0,1 százalékában határozza meg a minimális szankciót, ha elmarad az információszolgáltatás vagy szándékosan téves információt adnak meg. Egy 500 millió eurós árbevételt elérő csoport esetében ez 500 000 eurót jelent. Ezt az összeget akkor is meg kell fizetni, ha a hibát gyorsan kijavítják, és hozzáadódik a meglévő nemzeti szankciókhoz. A teher azokat a vállalatokat sújtja, amelyeknek már így is magas megfelelési költségeket kell viselniük egy olyan adóért, amelynek kulcsa nemzeti szinten marad.
A logika a adózókkal szembeni bizalmatlanság: feltételezik, hogy elrettentő szankció nélkül a vállalatok nem tennének nyilatkozatot. Pedig a legtöbb csoport éppen ellenkezőleg, a megfelelésre törekszik, hogy elkerülje a súlyosabb adómegállapításokat. Az egyéni felelősségen alapuló megközelítés a bizonyított csalárd magatartásokat célozta volna, nem az egyszerű nyilatkozattételi hibákat. A minimális szankció ezzel szemben válogatás nélkül sújtja azokat a csoportokat, amelyek jóhiszeműen tévednek.
A 76. módosítás 10 évre hosszabbítja meg azt az időszakot, amely alatt a tagállamok egy BEFIT csoport adóztatását közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatot követően kiigazíthatják. Konkrétan: egy vállalat, amely pert nyer egy adómegállapítás ellen, egy évtizeden keresztül láthatja felülvizsgálni adóhelyzetét. Ez a hosszabbítás tartós bizonytalanságot teremt a beruházások és az átszervezések számára. A vállalatoknak tervezéshez kiszámíthatóságra van szükségük; egy ilyen hosszú határidő arra kényszeríti őket, hogy évekig adókockázatokat tartalékoljanak.
Az adójognak lehetővé kell tennie a hibák kijavítását, de nem annyira, hogy minden ellenőrzést állandó Damoklész kardjává változtasson. A 10 éves időszak túlzó, amikor a közigazgatások már így is széles hatáskörökkel rendelkeznek. A BEFIT által hirdetett egyszerűsítés nem eredményez kevesebb bürokráciát, ha az ellenőrzési határidők meghosszabbodnak.
A 78. módosítás arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az átmeneti felosztási szabályt, és javasoljon állandó módszert az értékesítés, a munkaerő, az eszközök és a digitális jelenlét alapján. A 79. módosítás pontosítja, hogy ezt a javaslatot az átmeneti időszak vége előtt kell benyújtani. De magára a felülvizsgálatra nincs pontos határidő, és az állandó módszert még meg kell határozni. A vállalatoknak tehát egy átmeneti képletet kell alkalmazniuk, amelynek pontos időtartamát nem ismerik.
Ez a bizonytalanság költséges: a csoportoknak rendszereket kell kialakítaniuk az adóalap átmeneti képlet szerinti kiszámítására, tudva, hogy az meg fog változni. Az átállás költségét a vállalatok viselik, nem a közigazgatások. Egy liberálisabb megközelítés abból állt volna, hogy a tagállamokra bízzák saját felosztási szabályaik alkalmazását, vagy azonnal egy egyszerű és kiszámítható állandó módszert fogadnak el.
Minimális szankció az árbevétel 0,1 százalékában és 10 éves határidő: ez az egyszerűsítés, amelyet az európai vállalatoknak ígértek.
Az Európai Parlament 2025. november 13-án elfogadott egy jogalkotási állásfoglalást, amely módosításokkal jóváhagyja a BEFIT javaslatát. A hirdetett egyszerűsítési cél mögött a szöveg a csoport árbevételének 0,1 százalékában meghatározott minimális szankciót vezet be, ha a nyilatkozattétel elmarad vagy szándékosan téves információt adnak meg, és 10 évre meghosszabbítja azt az időszakot, amely alatt a tagállamok a jogorvoslatot követően kiigazíthatják az adóztatást. A vállalatok számára a megfelelési költség már azelőtt növekszik, hogy az egyszerűsítés megvalósulna.
A 77. módosítás a BEFIT csoport árbevételének 0,1 százalékában határozza meg a minimális szankciót, ha elmarad az információszolgáltatás vagy szándékosan téves információt adnak meg. Egy 500 millió eurós árbevételt elérő csoport esetében ez 500 000 eurót jelent. Ezt az összeget akkor is meg kell fizetni, ha a hibát gyorsan kijavítják, és hozzáadódik a meglévő nemzeti szankciókhoz. A teher azokat a vállalatokat sújtja, amelyeknek már így is magas megfelelési költségeket kell viselniük egy olyan adóért, amelynek kulcsa nemzeti szinten marad.
A logika a adózókkal szembeni bizalmatlanság: feltételezik, hogy elrettentő szankció nélkül a vállalatok nem tennének nyilatkozatot. Pedig a legtöbb csoport éppen ellenkezőleg, a megfelelésre törekszik, hogy elkerülje a súlyosabb adómegállapításokat. Az egyéni felelősségen alapuló megközelítés a bizonyított csalárd magatartásokat célozta volna, nem az egyszerű nyilatkozattételi hibákat. A minimális szankció ezzel szemben válogatás nélkül sújtja azokat a csoportokat, amelyek jóhiszeműen tévednek.
A 76. módosítás 10 évre hosszabbítja meg azt az időszakot, amely alatt a tagállamok egy BEFIT csoport adóztatását közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatot követően kiigazíthatják. Konkrétan: egy vállalat, amely pert nyer egy adómegállapítás ellen, egy évtizeden keresztül láthatja felülvizsgálni adóhelyzetét. Ez a hosszabbítás tartós bizonytalanságot teremt a beruházások és az átszervezések számára. A vállalatoknak tervezéshez kiszámíthatóságra van szükségük; egy ilyen hosszú határidő arra kényszeríti őket, hogy évekig adókockázatokat tartalékoljanak.
Az adójognak lehetővé kell tennie a hibák kijavítását, de nem annyira, hogy minden ellenőrzést állandó Damoklész kardjává változtasson. A 10 éves időszak túlzó, amikor a közigazgatások már így is széles hatáskörökkel rendelkeznek. A BEFIT által hirdetett egyszerűsítés nem eredményez kevesebb bürokráciát, ha az ellenőrzési határidők meghosszabbodnak.
A 78. módosítás arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az átmeneti felosztási szabályt, és javasoljon állandó módszert az értékesítés, a munkaerő, az eszközök és a digitális jelenlét alapján. A 79. módosítás pontosítja, hogy ezt a javaslatot az átmeneti időszak vége előtt kell benyújtani. De magára a felülvizsgálatra nincs pontos határidő, és az állandó módszert még meg kell határozni. A vállalatoknak tehát egy átmeneti képletet kell alkalmazniuk, amelynek pontos időtartamát nem ismerik.
Ez a bizonytalanság költséges: a csoportoknak rendszereket kell kialakítaniuk az adóalap átmeneti képlet szerinti kiszámítására, tudva, hogy az meg fog változni. Az átállás költségét a vállalatok viselik, nem a közigazgatások. Egy liberálisabb megközelítés abból állt volna, hogy a tagállamokra bízzák saját felosztási szabályaik alkalmazását, vagy azonnal egy egyszerű és kiszámítható állandó módszert fogadnak el.
Minimális szankció az árbevétel 0,1 százalékában és 10 éves határidő: ez az egyszerűsítés, amelyet az európai vállalatoknak ígértek.
