Az Európai Unió új irányelvet fogadott el a tengeri biodiverzitás védelmére, különösen a nemzeti joghatóságon kívüli területeken. Ez a kezdeményezés kritikus időpontban érkezik, mivel a globális biodiverzitásvesztés felgyorsul. Az irányelv minden tagállamra vonatkozik, és célja az óceánok megőrzésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségek végrehajtása.
Az irányelv a Kunming-Montréali Globális Biodiverzitás Keretrendszerre és a Biológiai Sokféleség Egyezményére épül. Fő cél a 30%-os védett tengeri területek 2030-ig történő elérése és a 2050-re szóló hosszú távú vízió. A végrehajtás a BBNJ Megállapodás (Nemzeti Joghatóságon Kívüli Területek Biológiai Sokfélesége) elveinek tiszteletben tartásával történik.
Az irányelvet a tagállamok fokozatosan hajtják végre, az Európai Bizottság felügyeli a megfelelőséget. Koordinációs mechanizmusok létrehozása és a BBNJ Megállapodás ratifikálásának támogatása van előírva. A Bizottság támogatja a nemzetközi titkárság otthonául szolgálni kívánó tagállamokat.
A polgárok a fenntartható óceánok és megőrzött tengeri ökoszisztémák előnyeit fogják élvezni. A halászok és hajózási vállalatoknak új szabályokhoz kell alkalmazkodniuk, míg a fejlődő országok pénzügyi támogatást kapnak. A tengeri biodiverzitás védelme hozzájárul a klímaváltozás kezeléséhez.
A BBNJ-megállapodásról szóló első olvasatbeli álláspontjának elfogadásával az Európai Parlament úgy döntött, hogy engedi a tagállamoknak, hogy közvetlenül nyújtsanak be sürgősségi intézkedéseket a nemzetközi titkárságnak, anélkül hogy a Bizottság előzetes jogi értékelésén átmennének. Ez egy lépés a tagállamok felelőssége felé, de csak egy lépés: a területi gazdálkodási eszközök esetében továbbra is az előzetes vizsgálati mechanizmus a szabály, és a Bizottság megtartja döntő beleszólási jogát abba, hogy ki beszél az Unió nevében.
A kezdeti szöveg a Bizottságnak tartotta fenn minden javaslat vizsgálatát, mielőtt az New Yorkba kerülne. A Parlament kivételt vezetett be a sürgősségi intézkedések esetére: amikor katasztrófa fenyeget, egy tagállam közvetlenül fordulhat a titkársághoz, feltéve hogy erről haladéktalanul tájékoztatja Brüsszelt és a többi fővárost. Ez a józan ész elismerése: vészhelyzetben a gyorsaság megelőzi az eljárást. De a kivétel szűk marad. A területi gazdálkodási eszközök esetében, amelyek tartósan strukturálják a nyílt tenger használatát, a központosított eljárás marad érvényben: a tervezetet továbbítják a Bizottságnak, a tagállamok 30 napon belül észrevételeket tesznek, a Bizottság 30 napon belül jogi értékelést végez, majd döntenek arról, hogy az Unió nevében nyújtják-e be, vagy hagyják a tagállamot egyedül cselekedni. A Bizottság tehát megtartja az irányítást az ütemterv és a megfogalmazás felett.
Ennek a kompromisszumnak ára van. Egy tagállamnak, amely előre akar vinni egy tengeri védett területet egy érzékeny övezetben, először meg kell győznie a Bizottságot arról, hogy a projektje érdemes arra, hogy az Unió nevében képviseljék. Ha kudarcot vall, mindig cselekedhet saját nevében, de az elvesztegetett idő valós: harminc nap az észrevételekre, harminc nap az értékelésre, a konzultációkat nem számítva. A gazdasági szereplők, halászok, szállítók, energetikai üzemeltetők számára ez a bizonytalanság elhalasztott vagy feladott projektekké válik. A nyílt tenger nem vár.
A Parlament nem elégedett meg az eljárás módosításával. Bevezetett egy szigorúbb intézkedésekre vonatkozó záradékot: egy tagállam saját állampolgárai és hajói számára túlléphet a részes felek konferenciájának határozatain, a nemzetközi jog tiszteletben tartásával. Ez friss levegő a nemzeti szuverenitás számára, de vigyázni kell a káros hatással: a szigorúbb szabályok egy államban arra késztethetik a hajókat, hogy máshol vegyenek lobogót, anélkül hogy a környezet nyerne vele. A regionális halászati szervezetekkel és a tengerészeti egyezményekkel való koordináció továbbra is preambulumbekezdésekre marad, kötelező operatív kötelezettség nélkül.
További kiegészítés: a Bizottság kétéves jelentése a Parlamentnek az intézkedések alkalmazásáról és a BBNJ globális fejleményeiről. Hasznos az elszámoltathatóság szempontjából, de csak akkor, ha ez a jelentés nem válik kommunikációs gyakorlattá. A Parlamentnek ellenőriznie kell, hogy a tagállamok betartják-e a játékszabályokat, és hogy a Bizottság nem késlelteti-e a számára kellemetlen javaslatokat. Végül a Kunming-Montréal keretre és az európai óceánpaktumra vonatkozó preambulumbekezdések politikai célokat idéznek fel, anélkül hogy új jogi kötelezettségeket teremtenének: nem szabad összetéveszteni őket a pozitív joggal.
A Parlament lazította a zárat, de a kulcs Brüsszelben marad.
A BBNJ-megállapodásról szóló első olvasatbeli álláspontjának elfogadásával az Európai Parlament úgy döntött, hogy engedi a tagállamoknak, hogy közvetlenül nyújtsanak be sürgősségi intézkedéseket a nemzetközi titkárságnak, anélkül hogy a Bizottság előzetes jogi értékelésén átmennének. Ez egy lépés a tagállamok felelőssége felé, de csak egy lépés: a területi gazdálkodási eszközök esetében továbbra is az előzetes vizsgálati mechanizmus a szabály, és a Bizottság megtartja döntő beleszólási jogát abba, hogy ki beszél az Unió nevében.
A kezdeti szöveg a Bizottságnak tartotta fenn minden javaslat vizsgálatát, mielőtt az New Yorkba kerülne. A Parlament kivételt vezetett be a sürgősségi intézkedések esetére: amikor katasztrófa fenyeget, egy tagállam közvetlenül fordulhat a titkársághoz, feltéve hogy erről haladéktalanul tájékoztatja Brüsszelt és a többi fővárost. Ez a józan ész elismerése: vészhelyzetben a gyorsaság megelőzi az eljárást. De a kivétel szűk marad. A területi gazdálkodási eszközök esetében, amelyek tartósan strukturálják a nyílt tenger használatát, a központosított eljárás marad érvényben: a tervezetet továbbítják a Bizottságnak, a tagállamok 30 napon belül észrevételeket tesznek, a Bizottság 30 napon belül jogi értékelést végez, majd döntenek arról, hogy az Unió nevében nyújtják-e be, vagy hagyják a tagállamot egyedül cselekedni. A Bizottság tehát megtartja az irányítást az ütemterv és a megfogalmazás felett.
Ennek a kompromisszumnak ára van. Egy tagállamnak, amely előre akar vinni egy tengeri védett területet egy érzékeny övezetben, először meg kell győznie a Bizottságot arról, hogy a projektje érdemes arra, hogy az Unió nevében képviseljék. Ha kudarcot vall, mindig cselekedhet saját nevében, de az elvesztegetett idő valós: harminc nap az észrevételekre, harminc nap az értékelésre, a konzultációkat nem számítva. A gazdasági szereplők, halászok, szállítók, energetikai üzemeltetők számára ez a bizonytalanság elhalasztott vagy feladott projektekké válik. A nyílt tenger nem vár.
A Parlament nem elégedett meg az eljárás módosításával. Bevezetett egy szigorúbb intézkedésekre vonatkozó záradékot: egy tagállam saját állampolgárai és hajói számára túlléphet a részes felek konferenciájának határozatain, a nemzetközi jog tiszteletben tartásával. Ez friss levegő a nemzeti szuverenitás számára, de vigyázni kell a káros hatással: a szigorúbb szabályok egy államban arra késztethetik a hajókat, hogy máshol vegyenek lobogót, anélkül hogy a környezet nyerne vele. A regionális halászati szervezetekkel és a tengerészeti egyezményekkel való koordináció továbbra is preambulumbekezdésekre marad, kötelező operatív kötelezettség nélkül.
További kiegészítés: a Bizottság kétéves jelentése a Parlamentnek az intézkedések alkalmazásáról és a BBNJ globális fejleményeiről. Hasznos az elszámoltathatóság szempontjából, de csak akkor, ha ez a jelentés nem válik kommunikációs gyakorlattá. A Parlamentnek ellenőriznie kell, hogy a tagállamok betartják-e a játékszabályokat, és hogy a Bizottság nem késlelteti-e a számára kellemetlen javaslatokat. Végül a Kunming-Montréal keretre és az európai óceánpaktumra vonatkozó preambulumbekezdések politikai célokat idéznek fel, anélkül hogy új jogi kötelezettségeket teremtenének: nem szabad összetéveszteni őket a pozitív joggal.
A Parlament lazította a zárat, de a kulcs Brüsszelben marad.
